Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Illés Klára: FÜST MILÁN DRÁMÁI

Oly hamari volt csakugyan, oly gyors és hebehurgya ez a let .. * Bizony én el sem tudom hinni, hogy e kuszaság, E hegyén-hátán bennem tornyosuló összevisszaság most nyugalomra tér. S elrendeződik-e - felelj rá, hogyha tudsz. Henriket a belső egységesség és összefogottság hiánya üzi egyik magatartástól a másikig, hajtja a gyűlölet, a pózok, a duhajkodás, a hallgatás felé. "Olykor ember, olykor infantilis komédiás. Egyéniségét, énjét úgy véli megmenteni, hogy 53 g lelke hangszerén minden hangot megszólaltat." 0 maga sem képes átlátni tettei jogosságát vagy jogtalanságát, mint szerep, mindegyik őt magát jelenti, de éppúgy az ellenkezőjét is jelentheti annak, amit éppen sajátjának ismer el. E szempontnélküliségből ered, hogy gyakran folyamodik a megalázkodás magatartásához, abban véli megtalálni az újrakezdéshez szükséges jogalapot. Másoktól kéri és kapja meg saját énjéhez való jogát, de amint ismét visszakapja a lehetőséget, a koronát, újra nem tud azzal mit kezdeni. "Haj király vagyok újra, édes Istenem az égbe* fenn, most mit tegyek?" - igy az első megalázkodás után. A pápa kegyelmét kikönyörgve, a kegyelem birtokában máris idegennek és értelmetlennek tűnik előtte az a magatartás, amely a vezeklésben Öltött testet. A határozatlanságig jut el ismét: "És mit csinálok most a kegyelmével 55 nem tudod?"-^ Utolsó, fia előtti nagy megalázkodása, amely végképp megfosztja a hatalomtól, szintén a bizonytalanság forrásából ered: "Érts a szóból, rögtön kell, hogy megtegyem, 56 amit kigondolok, és tüstént hozzáfognom, másképp elhagyom."-^ Mint mondottuk, a tettekben megnyilatkozó én, a szerep-jellegnek megfelelően soha nem hordozza az egész személyiségét, ezért képes azokat megtagadni, idegenként szemlélni, az ellenkezőjük felé fordulni. Az élet zűrzavar. Kezdj bármibe, amit a véletlen sugall, s mondd rá, hogy jómagád is úgy akartad. Mint a szőlőtőt, becsapnak ám. Mert addig mesterkednek véle, gyötrik, amig