Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Illés Klára: FÜST MILÁN DRÁMÁI

ölt testet. Ettől olyan XX. azázadi ez a középkorból kiemelt alak. Miért különösen fontos ennek hangsúlyozása? Mint középkori, tehát történelmi alak, a hierarchiában őt meghatározó, kiemelt helye, illetve a körülötte ható egységes világnézet, az én-kifejezés, az individuum drámáját implikálná irója számára. Csakhogy, mint a XX. századi embert kifejező alak, Püst Milán IV. Henrike számára is megszűnt a közösség egész életét belülről és kivülről egyaránt átható és szabályozó erő lenni, mint egyén leszakad arról és az individualizmus által kinált szerep-megnyilvánulásokban keresi önmagát. "Régen az ideológia a kötöttségé volt, amennyiben az emberek kapcsolatokra beállitott voltukat természetesnek és a világ rendjéhez tartozónak érezték. A konkrét élet minden részlete viszont alkal mat nyújtott nekik, hogy egyéniségüket tetteikbe, a dolgokba árasszák. Ezért lehetett spontán és töretlen az ilyen individualizmus; ma a fentebb részletezett átváltozás miatt tudatos és problematikus... a régi dráma /főleg a reneszánsz dráma/, a nagy individuumok drámája volt, a mai az individualizmusé." A közösség „és az egyén elszakadása a forrása a szerep-magatartások kialakulásának, amennyiben vagy a közösség kinál szerepet az egyénnek az érintkezés alapjául, vagy az egyén szuverenitása védelméül szerepbe bújik a többiek elől. Érdemes megjegyezni, hogy századunk másik hires Henrik-drámája, Pirandellóé, éppen ez utóbbi magatartást állitja centrumába. A szerep, lényege szerint, azonban csak az egyéniség egy részét képes hordozni, csupán változata annak, amit az egész ember jelent, éppen ezért váltogatható, sőt könnyen fordul önmaga ellentétébe is. Hasonló folyamat figyelhető meg Püst Milán IV. Henrikének magatartásváltozásaiban. A szerepek útvesztőjéből elő-elővillanő egyéniségének a sokféleség, az ezerszinüség a legjellemzőbb tulajdonsága, a megfoghatatlanság, az állandó változás. Mire rám mutatnál: nem vagyok. Akár a csillag, mely lefut a tétovák előtt: olyan volt életem.