Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)
Illés Klára: FÜST MILÁN DRÁMÁI
féle konvulzióinak, váltakozó szenvedelmeinek, vulkanikus lobogásának, tebát ujjongásának és tragikus ellankadásának ábrázolására." 48 A történelmi bős ilyen nem történelmiként, hanem az emberi jellem, az emberi lehetőségek oldaléról való megközelítése Camus Caligulájának és Sartre Götzének /Az Ördög és a Jóisten/ rokonévá teszi Füst Milán IV. Henrikét. Óhatatlanul felvetődik azonban a kérdés, ha nem a történelmi igazságok kimondása érdekében, akkor miért választódnak ki ezek a hősök mégis a történelemből? Az egyik magyarázat, hogy ismert voltuk valamiféle közös "mitológiát" jelent, termel ki iró és közönsége között, hivatkozási alap. A másik magyarázatot hatalmi pozíciójukban lelhetjük. A hatalom birtokolása lehetővé teszi számukra nemcsak sorsuk megválasztását, de a végigvitelhez szükséges feltételek fölötti uralmat is. Ezen lehetőségek, mint a drámai cselekvés elengedhetetlen feltételei, a XX. századi ember számára mindinkább csak a történelemben lelhetők fel a drámához szükséges nagyobb átütő erővel. A történelemből választódnak ki ezek az alakok, de a drámában már nem a történelmet képviselik, nem a közösség sorsára vonatkoztatva, tehát a történelmi mozgás dialektikája felől közelíthetők meg, hanem önmaguk felől. Választásaik mint az én-teremtés aktusai válnak fontossá. Egzisztencialista hősök, a kierkegaard-i értelemben: "Az ember egyrészt lehet valami, amit szubjektumnak neveznek, másrészt lehet olyan szubjektum is, amely a szubjektummá válás révén lesz az, ami." y A dráma azonban nem türi meg ebben a tekintetben a fejlődésregény időben és a hatások sokszínűségében kibomló személyiségmodelljét - egy egzisztencialista típusú hős esetében ez a társadalmiság motívumának előtérbe kerülése miatt különben is kevésbé elképzelhető -, ezért is centrális magja ezen alakok én-teremtésének a választás . A választó magatartás következményszerűen magában hordozza a- hősök intellektuallzálődásának megnövekedett fontosságát is. Füst Milán IV. Henrikében a szubjektummá válás törekvése az én-keresés útja, annak újra és újra fellépő küzdelmeiben
