Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)
Illés Klára: FÜST MILÁN DRÁMÁI
« Itt is, akárcsak a külvilágban, a világról-elfelejtkezés magartáaába menekül. A mesében, a mese által teremt magának és Ákoskának szép és boldog világot. Csakhogy nem tagadhatja meg a valóságot, ezért kell külön mesét kitalálnia a mese visszavételére, önigazolásul Ákoskában keres és talál alapot. A kisfiú szereti apját, s kietlen életében neki is szüksége van a mese által nyújtott - még ha látszólagos is - boldogságra. Igy kerül Ákoska két világ közé: anyjával együtt éli meg a mindennapok kikerülhetetlen és szigorú szegénységét, sivárságát, apja által pedig élete ünnep-formáját, a mesét kapja meg. Sem a szül ók, sem a gyerek nem találják meg a két világ közötti érintkezés módját. A szülők mindegyike magáénak szeretné tudni a gyereket, az azonosul is mindkettőjükkel, de a szakadék oly nagy, hogy belső meghasonlást hoz létre benne. Az apa ós anya a "Mondd meg apádnak édes fiam..." és a "Mondd meg az anyádnak gyerekem..." formuláján, Ákoskán keresztül érintkeznek egymással. Ákoska az érzelmi kiszolgáltatottság közegében él, mindig annak a szülőnek a kiszolgáltatottja, aki éppen vele van. Az anyával való azonosulás hatására tagadja meg apját akkor, amikor az éppen beváltja az igéretét, elhozza neki az ingecekéket. A realista ábrázolásra törekvő drámaformálásban egészen újszerűen és feszültségteremtő erővel ragadja meg Püst Milán az Ákoska körüli világ valósága és illúziói közötti antagonizmust. A kisfiú a valóságban, anyja sugalmazásának megfelelően megtagadja apját, az apa kirohan a szobából. Püst Milán a kettős, az apában és a gyerekben végbement lélekrenditő megrázkódtatás pillanatában fölfüggeszti a realista drámaformálási módot és interruptusszal szakítja azt meg. Az interruptusz alatt, a valóság alatti, szürr eális világban, az álom szférájában újrarendezi Ákoska az apjához fűződő viszonyát. Az álomban helyrehoz minden meghasonlást, az "ellopott" tolltartó helyett új, még szebb kerül, a cigánypurdó elhúzza a kisfiú nótáját, és a kié vagy? kérdésére Ákoska boldogan mondhatja, hogy apukáé. Az álombeli apukának sok pénze van, új ruhája, és úgy húzatja a cigánnyal, ahogyan azelőtt is, úri
