Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Illés Klára: FÜST MILÁN DRÁMÁI

módon* Áz interraptusz után azonban, mialatt a kisfiú tovább alszik és tovább álmodja a boldogságot, a jólétet, a valóságban eldől egész jövendő sorsa: apja öngyilkosságot követ el, Ákoska árván marad édesanyjával. Az illúziónak és a mesének nincsen helye ebben a világban. Az Ákoska álom-jelenete túlmutat a naturalizmuson, olyan értelemben, ahogy azt Babits Mihály is megfogalmazta, mint a naturalizmus utáni új lehetőséget az alkotásban: "A cselekedetek nem magukért érdekelnek többé, hanem a tudattalanság37 ban rejlő gyökereikért, hol fátumuk és tragikumuk lakik." Püst Milán mindeddig sorra vett társadalmi drámáiban, a határozott társadalmi vonatkoztatási mező miatt, a polgárikispolgári lét válságának megfogalmazási igényéhez kapcsolódva, a naturalizmuson belül is többféle utat jár meg Püst Milán. A lélektaniság és az átütő erejű művészi vizió segítségével egy egész világot épit fel és fogalmaz meg a maga kietlenségében a Boldogtalanokban. A lázadó-beli világ kisszerüségét a tragikomikus láttatás eszközével leplezi le. A zongorában egészen a monomania abszurditásának meglátásáig jut el polgár hősei bemutatásában. Az Ákoska pedig mind témája, mind megformálásának újdonsága által érdekes állomása a naturalista technika keretein belüli, de már azon túltekintő drámai életműnek.