Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Illés Klára: FÜST MILÁN DRÁMÁI

alakokról általánosságban elmondottakat is bizonyítani. A szereplők legfőbb jellemzője, a szomorúság, valóban tárgytalan, nincs szoros kapcsolatban az alap-szituációval. A királyné, aki Ottót szereti, de a púpoB királyhoz kell feleségül mennie, bánatának okát egészen máshonnan vezeti le, ezzel is a tárgytalanság lirai hevületét fokozva: Mert lásd: megtelt a föld a szenvedők jajával, S ki egy szegény kalmár vak és szenvedő nejét Meghalni láttam egyszer és feledni nem tudom, Ó jaj

f hogy várjak még didergő tagjaimmal!... S kit a szerelemnek bágyadása már elaltatott Ó jaj, jobb annak álmát holtan folytatnia, S feledjék el éjjel elbágyadt virágok árnyai S a fekete fák árnyékai szintén!

1-*