Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Illés Klára: FÜST MILÁN DRÁMÁI

TÁRSADALMI DRÁMÁK A családábrázolás lehetőségei A drámairodalom kezdeteitől megfigyelhető a családnak, mint a drámai világ hordozójának a fölhasználása mindenféle drámai műfajban. Adódik ez abból, hogy mint tartósabb együttélési forma, általában jellemzi az emberi szocializációt, igy később is elsődleges kapcsolatok hordozójává válik, mint ilyen pedig egyrészt alkalmat és teret jelent a konfliktusok bemutatására, másrészt érzelmileg mélyebbről támasztja alá azokat. Ha testvérek választanak eltérő utat, az mindig többet jelent, mint ugyanez két idegen ember között /Antigone, Lear király/. Egy család tragédiája alkalmas egy egész világ tragédiájának bemutatására. Vegyük szemügyre e szempontból a Lear királyt, ezt a Püst Milán által is lefordított és Shakespeare legmegrázóbb, legmonumentálisabb müvének tartott és szeretett tragédiáját. Lear és Gloster gyermekeivel történő meghasonlásának, két család szétesésének vagyunk tanúi, de eszébe jutna-e bárkinek, hogy szülők és gyermekek örök ellentéte drámai megfogalmazásaként tartsa számon a Lear királyt? Pölfoghatnánk-e, jelentésének szükitése nélkül a müvet kizárólag mint egy család drámáját? Hiszen valójában egy születő, kegyetlen világrend támadását mutatja be a régi ellen. Nem önmagában a vérségi kapcsolat, a jellem-különbözőség, a belső meghasonlás okozza gyermeknek szülő, testvérnek testver ellen való fordulását, hanem a tulaj don birtoklásának vágya. Ennek nevében tűzi ki céljait, ez motiválja Edmundot, Goneril és Regan hatalma és fölénye is ebből származik. Ez az, ami miatt "minden kötelék elszakad, megszegnek mindent, ami csak isteni, természeti vagy emberi