Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)
Peterdi Nagy László: A "szegény színház" ma
az a valami amit mi keresünk, nem a szinház környékén van. Megnyugtathatok tehát mindenkit: nem akarunk mi senkit sem kiszorítani onnét a kisérléteinkkel... 11 Grotowsky a mi tudatunkban valahogy elszakithatatlanul öszszefüggésbe került a katolikus egyházzal, vagyis annak látványos szertartásaival. A Vigilia annak idején, 1969-ben egyenesen ugy mutatta be a wroclawi stúdiót, mint "egy rituális szinház modelljét". A cikkiró ezen a példán bizonyította tételét: "A szinjátszás mindig a vallási közösség kollektiv művészete volt. Az évszázadok során, ahogy a színjáték művészete egyre inkább veszített szakrális jellegéből, megindult a szinész és a néző elidegenedésének folyamata!" /1969. 11. sz. 749. o./ Grotowsky műhelye persze nem szorul ilyen messzemenő "történelmi igazolásra". De azért csak kisérjük végig ezt az okfejtést. Hogyan, milyen körülmények között épült és épülhet szinház a különböző - vallásos és nem Vallásos - kultuszok és rituálék formáiból? Érdemes elgondolkodni ezen még egy mítoszban oly szegény korban is, mint a miénk. A régi nagy mitcszok lassan a társadalmi tudat perifériájára szorulnak. A helyükbe aztán legalábbis egy-egy pince- vagy padlás-szinházi bemutató erejéig - Össze fabrikált álmitoszok és pszeudórituálék nyomulnak be. De mi a szerepe mindebben a "vallási közösségnek"? Az ókorban, de a középkorban is számos olyan szinjátékformát ismerünk, amely nem volt összefüggésben semmiféle vallással. Minden kor színházának szüksége van viszont egy általánosan ismert és lehetőleg cselekményes, látványos szüzsére: egy színes és érzékletes, de közérthető jelrendszerre, amelynek segítségével a közönségével érintkezhet. Ez az emberiség közös tapasztalat-és élménytárának : a történelemnek, a mitoszoknak, mondáknak és legendáknak, valamint a klasszikussá vált irodalmi müveknek ugyanaz a gazdag anyaga, amelyből a vallások is épitkeznek. Csakhogy azok mindig szükitve, analitikusan, a kizárólagosság igényével. A szinháznak viszont minden nap és minden este egy teljesen berendezett, emberileg is bejárható világot kell felépitenie. Ezért a szinház mindig szintézisre törekszik - ha ugy tetszik -, mindig totális. Ezért is éli aztán
