Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/

idézett másik epikus szemléleti tendencia: az aprólékos társadalom, illetve miliő-ábrázolás irányzata Babits figyelmén kivül esik./ Nem mutat rá továbbá a művészet - igen frappánsan megragadott - "befelé fordulásának" mélyebb művészeten kivüli okaira sem, , melyek az "önmaga börtönébe záródott", elidegenedett és magányos ember és a vele ellenségesen szemben álló bonyolult és megismerhet et lennek tünő "külvilág" viszonyában keresendő. Babits annak az alapvető szemléleti változásnak egyik vetületét mutatja be, melynek a drámai műfajra tett mélyreható következményeit Peter Szondi A modern dráma elmélete cimü müvében a következőképpen foglalj?, össze : "Azért a válságért, amely a drámát mint jelenvaló, emberek közötti történés költői formáját a XIX. sz. végén utóiérte, az a tematikus változás a felelős, mely e hármas fogalom mindegyik tagját ellentétével helyettesitette.* Tehát, Babits szubjektiv elkeseredéssel, de reális megfigyelések alapján konstatálta a klasszikus drámai forma végleges felbomlásának tényét. A megoldás lehetséges utja Az eddigiekből kiderült, hogy a magyar dráma /és szinház/ "lokális" és aktuális válságához - jobbára attól függetlenül egy világméretű általános drámaválság is járul. A vita tájékozottabb és igényesebb résztvevői ezért - ha már a hazai viszonyok között nem találnak biztató jelet - a világ távolabbi helyein keresik ennek az általános krizisnek a lehetséges megoldását.. Hiszen, amint Kassák Lajos igen jól látja: "azokban az országokba, ahol demokratikusabb életkörülmények között egy intenzivebb társadalmi élet van folyamatban vagy kialakulóban, ott intenziv és sokoldalú kisérletek történnek a dráma krízisének megoldására is." /184. old./ E megoldási kisérletek értékelése, természetesen, az egyes hozzászólók politikai, világnézeti és művészeti beállítottságától függően eltérő. * Almási Miklós fordításának kézirata, 74. old.