Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/

Igy például igen sokan felfigyelnek a dráma /az irodalom/ ós a szinház közötti viszony átalakulásának jelenségére: "...a szinház elvált az irodalomtol és Öncélú művészetté vált..." irja Nagy Endre. /192. old./ S bár ennek okát és következményeit, valamint jelentőségét különbözőképpen interpretálják, abban valamennyi hozzászóló egyetért, hogy a megoldást vagy legalábbis az elkerülhetetlen jövőt az újszerű szinházi kisérletek jelzik. Az uj utakon induló szinházi próbálkozások kétségkivül a közönség és dráma a föntiekben vázolt "meg-nem-felelésének" tényéből eredeztethetőek. Röviden abból, hogy a dráma fejlődésének pillanatnyi fokán - kevés kivételtől eltekintve - képtelen a közönség igényeinek megfelelni. Sem üzleti szempontból vagyis nem tud a "kispolgári átlagizlést" kielégitő felhőtlen szórakozást nyújtani. Sem pedig magasztosabb hivatását tekintve - nincsenek eszközei a néző felemeléséhez, "nem hagy nyomot, nem alakit, nem formál, nem vesz részt ... az életet szülő és alak

itó

t pusztitó és teremtő erőknek az összjátékában

.. • nem jelenség csak tünet..." /Karinthy, 183. old./ A szinház viszont je lenség akart lenni, s egyre inkább az is lett: "...a Szinház, mely tömegeit végre is nem szolgálhatta ki tiszta dialektikus eszmékkel és paradoxonokkal kényszerült a saját lábára állni és lehetőleg függetleníteni magát és hatását az irodalomtól..." - vonja le Babits előbb ismertetett elméleti-történeti eszmefuttatásának konklúzióját. /251. old./ Az esemény valódi jelenségét Babits és Kassák méri fel a legpontosabban, csak éppen eltérő felfogásuk miatt ellenkező előjellel látják el a közös felismerést. Babits elutasítása szemléletének ismeretében korántsem meglepő. "A műfajok halandók... amit mi röviden drámának nevezünk, az sem egy, hanem több, egymás után következő műfaj..." - jelenti ki elöljáróban, s ezzel élesebben megvonja a történeti, illetve értékszempontok közötti - fejtegetésének korábbi részéből általunk hiányolt - határvonalat. S konzervatív nézőpontját még félreérthetet lenebbé téve igy folytatja: "Ma azonban nemcsak egy, az eddigieknél kevésbé értékes fajta dráma-variációin