Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/

a daraboknak a többsége sztereotip vigjáték és bohózat volt, és az "igényesebb" müvek túlnyomó részét az irányzatos politikai mondanivalóju társadalmi és történelmi drámák tették ki, a felújítások és a külföldi szerzők színmüveinek előadásai között a kommercionális, "huszadrangú" fércmüvek mellett számos értékes alkotás, sőt, remekmű is szerepelt - igaz, váltakozó sikerrel. Kétségtelen, hogy az egyoldalú müsorpolitika ódiumát nem lehet kizárólag a színigazgatók nyakába varrni. Az ankét hozzászólói közül Földi Mihály ismét reálisan Ítéli meg a viszonyokat: "Állami színházainkban tábort ütött a politika, magánszínházaink a fennmaradásért küzdenek," /178.* old./ Az állami színházak /elsősorban a Nemzeti/ egyoldalú válogatási szempontjaira már az előbbiekben utaltunk. Nézzük most meg,, hogyan "magyarázzák a bizonyítványukat" a Ny ugat-ankét on résztvevő magánszínház! vezetők. Elöljáróban - nehogy védekezésük puszta felelősségelháritásnak tűnjék - fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy két évvel az Unió és a Blumenthal-féle szinházi trösztrendszerek csődbe jutása után vagyunk, amikor a színházak visszatérve a "szabadversenyhez", a teljes anyagi bizonytalanság pillanatát élik. Bárdos Artúr szerint: "Amíg... minden pesti szinház élete egy vagy két premier sorsától függ, addig nemigen lehet a színházigazgatóktól azt kivánni, hogy kísérletezzenek." /254. old./ Jób Dániel véleménye is ugyanez: "... a kisérlet! színháznak .....óriási jelentősége lenne az uj iró- és szinészgeneráció fölnevelése körül. De nincsenek anyagi eszközeink, a magánszínházak fönntartása amugyis elbirhát

atlanul költséges.•. Az állam mással van elfoglalva, mecénás pedig nincs." /265. old./ Az állami szubvencionálás! rendszer gondolatát, melyet sokan lehetséges megoldásként vetnek fel, Jób - a számára riasztó szovjet példára hivatkozva utasitja el: "Az oroszok, akik ujat csinálnak, Mejerhold és Tairoff, nem polgári színdarabokat adnak elő, ott a szinház nem kultúra vagy mulatság, hanem propa-