Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/

inkább a szinház egy-egy kor és ország kulturális és politikai problémáinak többségét a széles nyilvánosság számára is evidensen reprezentálhatja. A szinház nem csupán művészeti és "szórakoztató" , de társadalmi intézmény is, amelynek működését az adott kor és ország politikai, gazdasági, társadalmi stb. viszonyai ugyanolyan közvetlenül érzékelhető módon befolyásolják, mint a kultúra, a művészet, a gondolkodás stb. adott szintje." Sőt, e kettő /művészet és társadalom/ Összefüggésének megragadására talán a szinház a legalkalmasabb. A megkérdezettek egyöntetű véleménye szerint tehát 1928-ban a dráma /illetőleg a szinház/ kapcsán válság

ról feltétlenül lehet és kell beszélni. A nézetek "pasztán" a körül oszlanak meg, hogy tulajdonképpen mi is van válságban. Hogy mi az ok-okozati összefüggés a különböző - a drámában, illetve a szinházban megmutatkozó - válságjelenségek között. .Ennélfogva a vita - sőt, minden egyes hozzászólás - problematikája igencsak szétágazó, és ahhoz, hogy a cikkek gondolatmenetének külön-külön való ismertetése helyett /melynek már a gyakori átfedések miatt sem lenne sok értelme/ az anyag rendszerezésére tehessünk kisérletet, valamely rendezőelvre van szükség. A rendszerezés szempontjai szintén a vitából, pontosabban Kassák Lajos Írásának első bekezdéséből adódnak: "...a dráma krizise nem egy elszigetelt jelensége általános kulturális életünknek. Ha a drámával, mint művészi produktummal kívánunk foglalkozni, akkor a művészet kríziséről kell beszélnünk. Ha pedig a drámát, mint társadalmi produktumot elsődlegesen etikai és szociális tényezőnek fogjuk fel, akkor társadalmi életünk politikai, gazdasági és morális problémáihoz, mint minden alkotó tevékenységünket determináló tényezőkhöz kell visszatérnünk." /184. old./ Bár a Kassák-féle kettéosztás meglehetősen mechanisztikus, hiszen minden műalkotás egyszersmind társadalmi produktum is, és a valóságban nem lehet egyszer igy, máskor meg ugy tekinteni