Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)
Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/
- mint a művészeti kérdések tárgyalásához elengedhetetlen módszertani fogódzót el kell fogadnunk. Annál is inkább, mert az ismertetésre váró vita résztvevőinek megközelitésében is többnyire élesen elkülöníthető az aktuális politikai, kultúrpolitikai, irodalomtörténeti és az - ebből következő - általánosabb műfajé lméleti, esztétikai-filozófiai szempont. Kezdjük tehát az előbbivel, egyrészt azért, mert a második kérdéskör csak az első ismeretében válik érthetőbbé, másrészt azért, mert a hozzászólók többsége a drámával kapcsolatos problémákat kizárólag a közvetlenül érzékelhető viszonyokból vezeti le. A válságos "konszolidáció " A korszakot, amelyből e dolgozat a tárgyát meriti, előszeretettel nevezték és nevezik még ma is "konszolidációs időszaknak" Az esemény- és gazdaságtörténet feltétlenül igazolni látszik ezt az állitást, hisz a világháború, a forradalmak és az ellenforradalmak véres eseményei, pusztitó zűrzavara után Európa-szerte egy átmeneti nyugalmi periódus, a társadalmi és a gazdasági élet viszonyainak helyreállítása, sőt, az utóbbi kétségtelen növekedése következett be. E konszolidáció azonban a kor embereinek többsége számára pusztán jelszavakban jelentkezett - az élet anyagi és szellemi alapjainak végzetes megrendülését nem lehetett néhány röpke év alatt kiheverni. A konszolidációs korszakot megélői - válságkorszaknak érezték . A polgári demokrácia, melynek nevében a Bethlen-kormány cselekszik, mind kevesebb emberben kelt már illúziókat. Az első világháboruban ugyanis a polgári demokrácia intézménye sok szempontból lelepleződött. Amire a húszas évek Magyarországa - állítólag - törekedett, megszűnt a tömegek számára /s ezen a társadalom különböző rétegei értendők/ valamiféle ideálkép lenni. Lukács György irja a Blum-téziséknek éppen e korszak magyarországi viszonyait tárgyaló részében: "Harcolni kell a munkásság körében a szociáldemokrata párt politikájában való csalódás folytán létrejött nihilizmussal szemben a polgári demokráciát
