Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/

"Nincs régi gyökerekből táplálkozó, hagyományokon épülő, teg­napot holnapba épitő szinmüirodalmunk. " /177. old./ Ugyanezt a jelenséget Kárpáti Aurél kevésbé szigorúan - még­is rámutatva egy lényeges szempontra - fogalmazza meg: "A római­ak elég nagy és müveit nép voltak, elég művészi érzékkel s fej­lett kultúrával... Sajátos római drámát mégse teremtettek ... Be­érték az idegen formával, amelyet hazai tartalommal igyekeztek megtölteni. Ugyanez történt nálunk és történik ma is..." /186. old./ Vagyis a dráma Magyarországon egyetlen korban sem lett "organikus" műforma. Bárdos Artúr a gyakorlati szinházi ember szempontjából viszont kategorikusabban elutasitó: "A magyar drá­mairodalom... azelőtt is csak kis részében jelentett mást, mint ügyes és fürge darabok egy csoportját, amely sikerrel állta a versenyt a nemzetközi termelésben." /253-4. old./ Természetesen Bárdos itt elsősorban a közelmúltra utal, hasonlóképpen Lengyel Menyhérthez, akinél a kritika mellett már erőteljesebben érvé­nyesül a "magamentegetés" motivuma: "Az, amit uj magyar dráma­irásnak neveznek, teljes fegyverzetben pattant a világ elé. Ki­tűnően konstruált, jó francia iskolán nevelkedett, érdekes szín­darabok voltak ezek, de több aktualitással, több szellemmel, ma­ibb élettel, mint mestereik papirizü alkotásai... De a kísérle­tek, a más formák, a magasabb szellemiség felé való törekvések itt mindig elbuktak..." /190. old./ Az ankét résztvevőinek többsége kimondva-kimond atlanul egyet­ért abban, hogy érdemi magyar drámairás nem volt, és igy nem meg­lepő, hogy a vita idejében sincs. Ennek ellenére, még azok ­akik ezt elöljáróban egyértelműen leszögezték - sem zárkóztak el attól, hogy kifejtsék nézeteiket a "válságról". önként ad;ódik tehát a kérdés, melyet Ignotus Pál a követke­zőképpen fogalmazott meg: "Mi az oka annak, hogy ez a beteg kor és ez a beteg ország... pont egy nemlétező testrészének, a drá­mának a 'válsága* miatt van annyira kétségbeesve?" /262. old./ A választ, melyet ő maga is helyesen körvonalaz, az egész an­két adja meg. A drámával kapcsolatban ugyanis számtalan válság­szimptóma kifejtésére nyilott lehetőség. Hiszen a dráma, és még-

Next

/
Oldalképek
Tartalom