Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/

"Nincs régi gyökerekből táplálkozó, hagyományokon épülő, tegnapot holnapba épitő szinmüirodalmunk. " /177. old./ Ugyanezt a jelenséget Kárpáti Aurél kevésbé szigorúan - mégis rámutatva egy lényeges szempontra - fogalmazza meg: "A rómaiak elég nagy és müveit nép voltak, elég művészi érzékkel s fejlett kultúrával... Sajátos római drámát mégse teremtettek

... Beérték az idegen formával, amelyet hazai tartalommal igyekeztek megtölteni. Ugyanez történt nálunk és történik ma is..." /186. old./ Vagyis a dráma Magyarországon egyetlen korban sem lett "organikus" műforma. Bárdos Artúr a gyakorlati szinházi ember szempontjából viszont kategorikusabban elutasitó: "A magyar drámairodalom... azelőtt is csak kis részében jelentett mást, mint ügyes és fürge darabok egy csoportját, amely sikerrel állta a versenyt a nemzetközi termelésben." /253-4. old./ Természetesen Bárdos itt elsősorban a közelmúltra utal, hasonlóképpen Lengyel Menyhérthez, akinél a kritika mellett már erőteljesebben érvényesül a "magamentegetés" motivuma: "Az, amit uj magyar drámairásnak neveznek, teljes fegyverzetben pattant a világ elé. Kitűnően konstruált, jó francia iskolán nevelkedett, érdekes színdarabok voltak ezek, de több aktualitással, több szellemmel, maibb élettel, mint mestereik papirizü alkotásai... De a kísérletek, a más formák, a magasabb szellemiség felé való törekvések itt mindig elbuktak..." /190. old./ Az ankét résztvevőinek többsége kimondva-kimond

atlanul egyetért abban, hogy érdemi magyar drámairás nem volt, és igy nem meglepő, hogy a vita idejében sincs. Ennek ellenére, még azok akik ezt elöljáróban egyértelműen leszögezték - sem zárkóztak el attól, hogy kifejtsék nézeteiket a "válságról". önként ad;ódik tehát a kérdés, melyet Ignotus Pál a következőképpen fogalmazott meg: "Mi az oka annak, hogy ez a beteg kor és ez a beteg ország... pont egy nemlétező testrészének, a drámának a 'válsága* miatt van annyira kétségbeesve?" /262. old./ A választ, melyet ő maga is helyesen körvonalaz, az egész ankét adja meg. A drámával kapcsolatban ugyanis számtalan válságszimptóma kifejtésére nyilott lehetőség. Hiszen a dráma, és még-