Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)
Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/
közül csak a jelentősebbek nevét emeltük ki, hasonlóképpen a vitában felmerült gondolatoknak is csak a valamilyen szempontból érdeklődésre számot tartható vonulatait ismertetjük; méghozzá, az áttekinthetőség kedvéért, valamelyest rendszerbe csoportosítva. Van-et volt-e magyar dráma ? A körkérdés - a válaszokból rekonstruálva - a magyar drámaírás válságának okaira vonatkozott. A legtöbb hozzászóló először a probléma felvetésének létjogosultságát igyekezett tisztázni, ugyanis? "Válságról... beszélni csak olyasmivel való összefüggésben lehet, ami valaha virágzott." - ind itja cikkét Ignotus. /Nyugat, 1928/1. 180. old. - Mivel az évfolyam és a kötetszám megegyezik, a továbbiakban csak az oldalszámot közöljük. - FT./ Ezt pedig a magyar drámáról nem lehet elmondani... Ha teljesítményeit a világ drámaterméséhez mérjük, vagy a magyar irodalom történetében elfoglalt helyét tekintjük, egyet kell értenünk Ignotussal abban, hogy "soha a magyar dráma a magyarság és a magyar irodalom számára nem jelentette azt a legmagasabb fokon való kifejeződést, ami Shakespeare az angoloknak, Corneille, Racine és Molière a franciáknak... stb" /180. old./ S voltak ugyan kiemelkedő drámaíróink /Katona, Madách/, kiknek értékelésében a vita résztvevői nem egyeznek meg teljesen, abban viszont igen, hogy "Arany Jánosi, Ady Endre-i, Berzsenyis, Vörösmartyas vagy Jókais értelemben magyar drámaírás hajdan sem volt, most sincs." /Ignotus, 181. old/ Vagy ahogy Laczkó Géza kifejti; "A magyar drámaírás sohasem tudta utolérni korát. A lira szárnyalt legelői, utána jött teljesedése mértéke szerint a regény és legvégül kullogott mindig a dráma. Mit adott drámában a másban mindenben sokat adó Kazinczy-kör? Hol marad a Petőfi-korabeli dráma a Petőfi versek mögött? Kik voltak a legnagyobb magyar: Arany János drámaíró kortársai? Hol ma radt a Nyugat nekiz sendülésének uj verset, uj prózát adó idejében a magyar drámatermelés?" /189. old./ A konklúziót a leghiggadtabb an talán Földi Mihály vonja le:
