Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Főidényi F. László: Dramaturgia-történeti vizsgálódások a Troilus és Cressida-monda két feldolgozása kapcsán - II. Adalékok a klasszicizmus angliai változatához. John Dryden Troilus és Cressida feldolgozása

hoz való ragaszkodása egyfelől nyilvánvalóvá tette a polgárság számára a saját céljait, és egyértelművé tette azokat a lehetőségeket, amelyeken a polgárságnak - hogy létét sértetlenül megőrizhesse - belül kellett maradnia. A határozott célra való orientáltság azonban szükségszerűen együttjárt azzal, hogy a társadalom egészén belül a polgárság lehetőségei és céljai különösek voltak, azaz nem ők határozták meg a társadalmat, hanem nekik kellett az adott társadalom formáihoz igazodniuk. Ez a korlátok felismerését jelentette, ami egyszersmind a lemondást, az önként vállalt korlátozottságot is biztosította. A polgárság célorientációja egyfelől, és szubjektivitásának feladása másfelől - ez teremtette meg a klasszicizmus francia változatát, amely kifejeződött Corneille drámáiban, Mansart és Le Vau építészetében vagy Poussin sztoikus tematikájú festményeiben. /Ezt támasztja alá az a - jelen Összefüggésben másodlagos - tényező, hogy Boileau, Feneion vagy La Bruyère alapvetően meghatározónak tekintette a befogadók Ízlését és elvárását - tipikus polgári jelenség! -, másrészt pedig hogy pl. Poussin támogatói főként a rue St. Martin ós a rue St. Denis határolta ke re skedőnegyed polgárai voltak./^ Alapvetően más volt a helyzet Angliában. Az 1660 utáni, és különösen az 1688-as "dicsőséges forradalom" utáni polgárság egy forradalmat követő helyzet ura volt, s a földbirtokos rétegekkel kötött kompromisszum ellenére helyzete és léte lényegében meghatározó volt a történelmi fejlődést illetően. A kereskedő- és iparosrétegek előtt 1688-tól, a földbirtokosokkal kötött érdekszövetség következtében semmilyen társadalmi akadály sem jelentkezett, és az a magabiztos optimizmus, amely a XVIII. századi angol regényben nyeri el igazi hangját, egyértelművé és világossá tette a különbséget, amely az angol polgárságot a franciától elválasztotta. A racionalizmusban, a célra való beállítottságban megegyeztek /Angliában a puritanizmus, mint a "kapitalizmus etikája" fejezte ki ezt a legpregnánsabb an/, azonban az angol polgárság nem volt olyan korlátozott helyzetben, mint a francia: nem kellett szubjek-