Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Főidényi F. László: Dramaturgia-történeti vizsgálódások a Troilus és Cressida-monda két feldolgozása kapcsán - II. Adalékok a klasszicizmus angliai változatához. John Dryden Troilus és Cressida feldolgozása

következtében egyszerűbb a cselekmény: 10 jelenet van /Shakespeare-nél 24/ és 6 helyszínváltozás /Shake spe are-né 1 9/ stb. Tehát a szervesség formai-technikai - mondhatnánk azt is, hogy a színpadtechnika kifogástalan.^Az alapvető probléma eraögott jelentkezik: Dryden kicsiszolta a dramaturgiát, gördülékenyebbé tette, és mindezt annak érdekében, hogy a cselekményt lekerekítse, megoldja. Érezte, hogy ha célra akar törni, egyszerűbbé és átláthatóbbá kell tenni az összefüggéseket, s ez a szereplők jellemére és tetteire ugyanúgy vonatkozik, mint a bemutatott világ egészére. Azonban mindez annak érdekében történt, hogy egy alapvetően értelmetlen világot értelmesnek állítson be, és lényeget adjon az ürességnek. A drámafejlődés fordulópontja lepleződik le itt /tendenciájában, és nem tényszerűségében/ : a lényeg, az értelem a világból elveszett, az emberi jellem fokozatosan egysikuvá vált, a tettek erejüket veszítették, s ezért egy kiút maradt: a technika, a csiszolt dramaturgia, amelynek fényében látszólag minden visszanyeri értelmét, és egy áttekinthető összefüggés részévé válik

. Az értelmetlen világ Shakespeare Troilus és Cressidája esetében még ugy ábrázolódott, hogy - az irónia révén - az értelmetlenség egyértelművé vált /noha ez korántsem volt problémátlan/, Drydennél viszont az értelmetlenség felismerhetetlen próbált maradni, azáltal, hogy egy gördülékeny és szemet kápráztató technika /és ennek révén pózolás/ mindent eltakart. A darab szinpadszerübb lett, de elveszítette drámaiságát - és mint a restaurációs drámairodalom egésze mutatja - kétségessé vált, hogy a világot drámailag egyáltalán meg lehet-e jeleníteni. /Gondoljunk arra a páratlan müfajváltásra, amelynek során az angol regény néhány év alatt maga mögött hagyta a drámát és világirodalmi jelenség lett./ Shakespeare drámájában ugy vetődött fel a kérdés, hogy a polgári tartalom és a reneszánsz dramaturgia találkozása egy minőségileg uj, besorolhatatlan színmüvet hozott létre. Dryden esetében a polgári tartalom találkozott a polgárinak nevezhető dramaturgiával. Mivel a hősiség ábrázolása egy értelmetlennek