Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/

nak előállásáról van szó: a mai színpadi mii, melynek egyetlen célja a siker, nem is tekinthető többé irodalmi műfajnak, mert nem irodalmi célok, szempontok és szükségességek alakitották ki. A mai szinháznak az iró teljesítménye legfeljebb eszköz, melyet saját céljai szerint felhasznál, de mely által seramiben sem érzi kötve magát... /pl. Reinhardt/ nem habosott a világirodalom legnagyobb remekműveit pusztán anyagként kezelni, a szinpadi hatás törvényei szerint szabadon idomítva. A szinpad nem interpretálója többé a költői alkotásnak, s esze ágában sincs annak intencióihoz alkalmazkodni. Ellenkezőleg: az irótól kivan feltétlen alkalmazkodást, a rendező fontosabb személy lévén az irónál, s minden szinházi est oly kollektiv munka eredménye, melynek sikerében az iró teljesítménye csak nagyon alárendelt szerepet játszhatik. Az iróra nézve ilyen munkában /nyereséget remélve/ részt venni: prostitúció." /251. old./ Babits tehát az uj önálló műfajjá váló szinházat teljes egészében kiutasitja nem csupán az irodalom, de - kimondatlanul - a művészet hatóköréből is. Az újfajta "irodalomellenes" szinházat egyértelműen az alantas szórakoztatás kategóriájába sorolja. Ebben azonban, minden látszat ellenére - szerintünk nem csupán az irodalom primátusának elvesztésén kesergő "tiszta művész" sokszor a tartalmi és formai igényesség jegyében fellépő, de ez esetben korlátként jelentkező szemlélete érvényesül. A humanista Babits idegenkedése minden a tömegeket kiszolgáló és "megmozgató" törekvéstől az adott történelmi szituációban - a fasizálódás kezdeti, de egyre erősödő hatásának stádiumában - bizonyos meglévő negativ tendenciák felismerését is jelentheti. Mindazonáltal kétségtelen, hogy ebben a kérdésben a művészeti forradalmak legértőbb és legkövetkezetesebb magyar zászlóvivőjének, Kassák Lajosnak kell igazat adnunk, aki az uj komplex és kollektiv művészeti forma születését nagy lelkesedéssel és feszült várakozással fogadja. Sőt, a néhány évvel korábbi, Máczával közösen létrehozott bécsi szinpadi kísérleteiből és ebben az időben Íródott elméleti megnyilatkozásaiból - melyek