Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/

dalmi igényességü" drámák, az egéaz miifaj sorsát is döntően befolyásolta. A drámai forma átalakulásának, általános válságának tányéré a vita számos résztvevője utal, most mégis - szakítva eddigi "hagyományainkkal" - csupán egyetlen hozzászólás gondolatmenetét ismertetjük. Valamennyi vitázó közül ugyanis Babits Mihály az, aki a problémát a legkonzekvenaebben és a legszinvonalasabban tárgyalja, a bár nézeteivel nem mindig érthetünk egyet, az övével egyenrangú ellenvéleményt az ankét anyagában nem találtunk. Babits a dráma "társadalmivá" válásának műfaji következményeit is megvizsgálja: "Mivel az imént vázolt okoknál fogva a mai tömegekből hiányzik a világnézeti, érzésbeli egység, a 'közös* alap, melyről a modern drámairó a közönségéhez szól pusztán 'logikai* lehet. Vagyis, a szerzők többé már nem a néző 'lelkére', érzéseire, hanem értelmére kivannak /vagy tudnak/ hatni. S ezzel a 'modern dráma' kritikus és destruktiv jelleget ölt: mert ha az érzés alkotó, a logika lényegében destruktiv, kritizáló. Ez a Shaw-féle dráma; ez a Pirandellóé, mely már magát a drámai forma elvét kritizálja, destruálja*" /250. old./ Babits szerint "ez a fejlődés szükségképpen a dráma nivóbeli süllyedéséhez visz". /250. old./ "érvelése nagyon meggyőzőnek tűnik: "Az érzés

, mennél egyszerűbb, mennél általánosabb, annál értékesebb és fenségesebb lehet; nem igy van a logikumokkal

. A logikumokra alapított dráma, mennél nagyobb és műveletlenebb tömegek elé kerül /s a kultúra demokratizálódásának ez, mint láttuk, feltétlen következménye - F.T./, annál szimplábbá és laposabbá kénytelen válni, hogy megértésre leljen. Az egyszerű érzés megkapó; a szimpla éle lapos. Az oly dráma, melynek legfőbb elve a szellem és éle virtuóz játéka, könnyen az üres technika s az alacsony mulattatás játékává fajul. S valóban ez történt a modern drámában, mikor az eddigieknél még alacsonyabb nivóju tömeg Özönlött a színházakba." /250. old./ Ezért azután a drámai formához "inkább csak azok folyamod-