Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/

töltsön, amely elfeledteti vele az élet gondjait. Kezd többet követelni a színháztól, mint amennyit most kap - a többletet azonban mostani elkényelmesedett, megpudvásodott agyvelejé­vel, szintén nem tudja bevenni." /Ignotus Pál, 264./ De a szinház is bajba jutott a megnövekedett igények miatt, mely részint - bármily ellentmondásosan hangzik - a film; jó­tékony konkurrenciája révén következett be. La cakó Géza helye­sen látja, hogy "a bulvárdráma, a sardous-kodás /ezek hozták régen a nagy kasszasikereket/ menthetetlenül átvándorolt a mo­zivászonra. A szinháznak megmaradt az irodalom, amellyel régen is módjával élt, s most egyetlen alapja - amelyet kihúzott ma­ga alól." /189. old./ A moziról mint a szinház riválisáról különben is igen sok szó esik a Nyugat-vitán. Könnyebben elérhető Örömei tényleg óriási tömegeket vonzanak. De a nyilatkozók előtt világos, hogy két, élesen elkülönithető műfajról van szó, amely nem helyette­sitheti, legfeljebb kiegészítheti egymást, "...üzletileg a szin­ház... egészen jól állja a mozi félelmetes konkurrenciáját, s állni is fogja mindig, mert a mozgókép mégsem egyéb képnél, s alig jöhet oly kor, hogy az emberi szem és lélek ne szomjazná a közvetlen, hus és vér emberábrázolás látványának gyönyörűsé­gét." /Babits, 249. old./ A filmek nézőinek legnagyobb tömeee ekkor még nem /és jórészt később sem/ a szinháztól vonódik el; a film olyan emberekhez juttatja el a többnyire sekélyes, de időnként komoly értékkel biró kultúrát, akik eddig annak jótéteményeiben kevéssé része­sültek. Ezzel tulajdonképpen a szinházak számára is közönséget nevel. S erre annak igen nagy szüksége is van. Hiszen a szinház mint kapitalista nagyüzem, amint már előbb is emiitettük, a né­zőkből él. Az előadások kiállításának növekvő költségei miatt egyre több nézőt kell szereznie. Ez a tény csak egyik oldalról jelenti a kultúra elüzletiesedését. Másrészt beletartozik a kultúra demokratizálódásának több évszázada tartó folyamatába. Ez a folyamat a drámai formára nézve általánosabb konzekvenci­ákkal is járt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom