Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)
Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/
A vita azon résztvevői, akiket, mint Babitsot is "ez a 'válság'... szellemi, irodalmi oldaláról érdekel" /249. old./ a közönség-problémával kapcsolatban általánosabb érvényű, elvi-elméleti kérdéseket vetnek fel. Az, hogy "a közönségnek nevezhető homogén ÍJ állandó alakulatok... a műélvezet előrehaladt demokratizálódása során felbomlottak",* kettős okra vezethető vissza: egyrészt arra, hogy ellentétes érdekű és érdeklődésű társadalmi rétegek váltak a kultúra fogyasztóivá. A másik ok pedig közvetlenül magának a kapitalista társadalmi rendszernek a jellegéből fakad. Babits Mihály és Schöpflin Aladár éppen az "ezerfejü" közönség helyzetének vizsgálatán keresztül jut el a modern dráma válságának egyik lényegi szimptomájához : "... a nagy dráma alig látszik ma lehetségesnek, mert a mai közönségben hiányzik a gon dolkodás és az érzés consensusa , nincs a nagy kérdések között egy. sem, melyekben az emberek tömegei közös nevezőre kaphatók volnának. Á világ nagy drámaírói mind olyan közönségnek irtak, melynek világfelfogása egységes volt s ezt a világfelfogást szólaltatta meg a költő." /Schöpflin, 196. old./ "... hol a közös érzés, amire e tömegben hatni lehet? A közös alap, melyen az iró dominálhatja közönségének minden rétegét? Ilyen nagy közös, vallásos érzések nem hatják át a mai tömegeket." /Babits, 250. old./ Hiányzik tehát a közös világnézeti alap, amely a "nagy dráma létrejöttének elengedhetetlen feltétele. Idézzük fel Lukács György definicióját, amely kristályosabb és általánosabb formában fogalmazza meg ezt a gondolatot: "... a drámai stilizálás végső elrendező eleme a világnézet... csak rajta épülhet fel a dráma, ő mozgat minden benne megtörténőt, általa és benne jön létre a végső drámai hatás. Kell tehát, hogy itt a közösség legyen dráma és közönsége között, ha Öntudatlan és hallgatólagos is."** K Arnold Häuser: A művészet és az irodalom társadalomtörténete. Gondolat, 1969, 375. old. Xlfi Lukács György: A modern dráma fejlődésének története. Budapest, 1911. 52-53. old.
