Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

nek olyan képe van magáról, hogy Ö jókirály, és el is várja, hogy ebben a szellemben tárgyaljanak vele. Pericles: Kelj fel, s foglalj helyet. Köszönöm, hogy nem hizelegsz. Az Ég Ne adja, hogy a királyok csupán Rejtő szókból hallják hibájukat. Hü szolga vagy te, s jó tanácsadó És bölcsességeddel'most egy királj^ Teszel szolgáddá. Mit tegyek? /1.2. p. $48./ Helicanus is zavarba jön, hiszen fogalma sincs arról, mi baja van a királynak. Tanácsa mindenesetre meg szívlelendő en semmitmondó: "Viseld / Békén magadszerzette gondjaid." Lovagunk rövid beszámolójából kiderül, előzőleg nem jelentette be, hová utazik. Nagyon szégyelli magát, s azt akarja kipuhatolni, hajlandó-e Helicanus egyedül vezetni tovább a város ügyeit, kitéve Antiochus támadásának. Erre megvan a remény, hiszen Helicanusnak nem a hatalom, hanem a szolgálat a szenvedélye. Sohasem merne a királyi korona után nyúlni, szüksége van rá, hogy valamilyen tekintélyt tudjon a feje felett, akinek a nevében cselekedhet. Nem tud meglenni a patriarchális viszony nélkül, de ez nem Pericles személyének szól, hanem a világegyetemnek, nem tudna élni, nem tudná másképpen nyugodtan álomra hajtani a fejét. Innen lesz érthető, hogy a II. felvonás 4. szinében miért nem fogadja el a felkinált koronát. De mivel az alapvető dolgokat egyiküknek sem szabad kimondania, mindketten teljes hévvel kényszerülnek bele a játékba. Közös érdekük, hogy Pericles mielőbb eltávozzék, hiszen az ügyek józan menetét, a Helicanus által már kialakított rendet csak zavarhatja, ha itt van a különc herceg. A helyzet paradox-volta abban áll, hogy Pericles $8