Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)
Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/
A töredékes forma megközelítése Manierista mü esetében az értékelés, elemzés feladata tovább bonyolódik, hiszen itt a mü nem zárt formák organikus rendszere, hanem inorganikus rendszer /itt mindkét fogalom hangsúlyos/. Feladatunk tehát az, hogy feltárjuk az inorganikus, töredékes, összefüggéstelen formák, szerkezetek mögött a rendszert. A töredékes mü is rendelkezik - méghozzá felettébb izgalmas - általános törvényszerűségekkel. Mint láthattuk, a Pericles létérzése, létértelmezése a bizonytalanságon, a kiszámíthatatlan fordulatokon alapul. Igy a mü több, egymást radikálisan tagadó létérzés, léttendencia párviadala - ennek megfelelően az esztétikai közegben is több, csalafinta átmenetekkel megoldott, szerkezeti tényezővel számolhatunk. A manierista mü jellegzetességeit nagyon szemléletesen ragadja meg Arnold Häuser: a manierista mü alapvető sajátossága a formálódó forma felmutatása - a művész "a kialakulás és növekedés állapotában adja át 21 a közönségnek" a müvet. A kidolgozás ezért egyenetlen, "hol virtuóz és finom, hol gondatlan és nyers... Az ábrázolás groteszk mó22 don szeszélyes, a struktúra önkényes, formátlan és mértéktelen". A tragikum komikus oldalai és a komikum tragikus oldalai bukkannak fel gyakran egészen váratlanul. "Jellemzőek a filmszerű elkalandozások és áttünések." ^ Gondolatai izgalmas módon csengenek össze 24 Lukács idézett romance-interpretációjávai: "Manierista a realista és fantasztikus stíluselemeknek, a részletek naturalizmusának és az egész koncepció irreális voltának keveredése, az idealista lovagregények és a vulgáris pikareszk elbeszélés sajátosságainak az egyesítése..." 2 ^ Mindez szinte szó szerint alkalmazható a Pericles építkezésmódjára is. Nem ismerek összefoglaló jellegű tanulmányt a manierista drámáról. A romance minden bizonnyal tágasabb kategória,
