Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)
Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/
a transzcendenciához, az irracionalitás valódi értelméhez és megszünbetve-megőrzéséhez."^ Lukács koncepciója szerint a romance-ban és a mesében "létezik egy olyan, mindent besugárzó csodálatos beteljesülés, ami minden gonosztettet, szerencsétlenséget csak ideiglenesnek, a végső megvilágosodó harmónia szükséges lépcsőfokának tekint."^ "A romance stilizációs elve a transzcendencia. w • Ez a dráma lehetséges értelmezéseinek körét is leszükiti, hiszen - mint mondja - szemben a tragédia önmagára alapozott, szimbolikus világával, a romance formája önmagán túlmutató, allegorikus. Lukácsnak minden bizonnyal igaza van a romance-forma egészét nézve, sőt a Pericles vonatkozásában is. Tény, hogy mindazok, akik elmélyedtek a Pericles világában, hasonló koncepció talaján fejtették fel a müvet. Dolgozatomban olyan értelmezés felé próbáltam közeledni, amely szakit a didakszis, a morál, a csoda, a transzcendencia fent kifejtett változataival, és amely a transzcendencia hiányára , eltűnésére, lehetetlenné válására alapoz. A Perielesb en - mint láttuk - sokkal inkább a transzcendencia hiányát , mint meglétét találhatjuk, a felsőbb elrendezés iránti szükségletet inkább, mint ennek hatékonyságát. A darab felmutatja és le is leplezi e törvénytelen vágyat, de szó sem lehet valódi happy-endről. Sokkal inkább a happy-end leleplezéséről. A műfaji besorolás lépcsői a következők. A legáltalánosabban használt, általánosan elfogadott terminus a " romance" és a " sötét víg játék " vagy a tragikomédia besorolás. Szükitésben két eltérő elképzeléssel találkozhatunk: 1. a Pericles = mirákulum; 2. a Pericles = moralitás-játék. /Talán nem véletlen, hogy a darab legérzékenyebb elemzője, Joan Hartwig megkerüli a kérdést./ Meggyőződésem, hogy a darab sem nem moralitás, sem nem mirákulum, hanem anti-moralitás és
