Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

igy a romance anyaga is művészileg problematikus, mivel a mesés "magasan a művészi kifejezhetőség fölött van".

1 Ez a megállapítás önmagában is jelzi a formával kapcsolatos nehézségeket, hiszen a romance az értékfelbomlás létállapotának édesgyermeke. Lukács szavaival: "...a romance világa úgy van felépítve, hogy benne különböző való ságrét egek kereszteződnek, sokasodnak és váltakoznak, melyek 2 i közül egyik sem léphet fel az abszolút érvényesség igényével." Am ahol hiányzik az abszolút érvényesség formakonstituáló archimedesi pontja, ott nem, vagy csak erős kivételképpen lehetséges olyan müvet alkotni, amely rendelkezik ezzel az abszolút érvényű formacentrummal. /A tragédiában ez a centrum a nagy egyéniség küzdelme autonómiájáért és e nagy egyéniség halála, tehát a lét tragikus perspektíva ja./ Megállapít ásunk talán kissé tautologikus, ám mindenképpen perdöntő jelentőségű a tragikus forma - nem-tragikus forma viszályában. A művész felé nyomuló lét szituáció - túl a megformálás mindenkori nehézségén - töredékes, és ezért, jobb hiján, a forma is töredékessé válik. Természetes, a töredékes formának is vannak mégpedig felettébb izgalmas - törvényszerűségei, hiszen e forma elemei is kihívják és feltételezik egymást. A Pericles márcsak azért is fontos számunkra, mert rajta közvetlenül lemérhetők, közvetlenül tanulmányozhatók a forma radikális megújítására tett lépések, kísérletek. Hogyan szabályozza a Pericles /és tágabban a romance/ a befogadás lehetőségét, módját? Lukács romance-tanulmánya is a modern dráma kihívására próbál meg választ keresni. Elemzésében nagyvonalú kísérletet tesz arra, hogy szemben a modern dráma transzcendencia-nélküli univerzumával, olyan drámai formát mutasson fel, amely képes a transzcendenciát integrálni, de hőseit mégsem hajtja a halálba. "A modern dráma képtelen megtalálni az átmenetet