Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

már -tragédiát alkotni. S úgy tűnik, szerzőnk ugyancsak bajba kerül­ne, ha ma élne, ha ma kellene Hamlet­, Lear­, Rómeó és Júlia­rangú tragédiát létrehoznia. A Hamlet , a Lear megírásához egy egész korszak atmoszférájára, mé­lyen átélt és kihordott, megjelenitett konfliktus-rendszerére, és a meglévő predramatikus, féldramatikus formák hallatlan gazdagságá­ra volt szükség. B korszellem elényészésévei, pontosabban problema­tikussá válásával problematikussá vált, majd el is enyészett a ki­vételes pillanat ritka tüneménye: a shakespeare-i tragédia, hogy minőségileg más műfajoknak adja át a helyét, még szerzője életmüvén belül. A szinház funkciója is meg kellett változzék, éppen ha auten­tikus kivánt maradni, éppen ha az emberek létében nap-mint-nap fel­vetődő létproblémákra kivánt a maga eszközeivel reflektálni, E meg­változott helyzet létrehozta a korszak népszerű drámai formáját, a romance-ot. Az esztétika a darab történelmi funkcióját akkor érthe­ti meg valójában, ha nem esztétikai utópiákat kreál, nem alkalmaz­hat at lan kánonok dicsőségét zengi, hanem arra a kérdésre keresi a választ, hogy a darab milyen esztétikai újdonságot hozott, sike­rült-e kiviteleznie rendezőelvét. Hogyan építkezik a romance, milyen esztétikai problémákkal kell számolnunk? Mivel most csak a Pericles esztétikai, tipológiai meg­közelítése fontos, a romance csak annyiban jön itt számításba mint tágabb keret, amennyiben éppen a Pérlelésh ez kapcsolódik a shake­speare-i korszakváltás, áttérés a romance műfajára. Itt mindenek­előtt a transzcenzus, a létperspektiva problémájával kell foglalkoz­nunk. E darab értelmezése, esztétikai közegének felfejtése is e szál mentén képzelhető el. Lukács György már idézett cikkében a romance-ot a mesének megfelelő drámai műfajként fogja fel. Szerinte a mese és

Next

/
Oldalképek
Tartalom