Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

Az egész Shakespeare-életmüben példátlan, hogy a darab menetéhez ily látszólag teljesen külső funkció kapcsolódjék. E funkcióra a töredékes forma totalizálása érdekében van szükség. Gower a dacrab középponti figurája lesz, talán még Marinánál meg Periclesnél is fontosabb. Azok, ha át is látják sorsukat, de benne élnek, szenvednek, küszködnek - Gower ezekhez képest tökéletesen kívülálló. Ami számukra elháríthatatlan belső vagy külső erő volt

; Gower számára teljesen külsődleges, csak mint technikai kérdés, mint esetleges morális tanulság, vagy mint hiranyag jön számításba. Gower áll legközelebb a közönséghez, sokkal nyilt abb és felhőtlenebb közelségben, mint a darab bármely más szereplője. Gower a darab mesemondója: az ő története pereg majd le, az ő gondolatait illusztrálja majd a játék. De több is: rendező, ő szervezi meg és köti egybe a darab divergáló szálait. "Tán nem vétek s bocsánatot remél, / Hogy itt minden nép egy nyelven beszél / Bárhol van a szinhely. Kérlek nagyon, / Figyeljetek rám, én áthidalom / A mese réseit." /p. 391./ "... Játékunk mutassa meg / Leánya mennyit szenved és remeg / Az aljas rabságban..." /p. 392./ stb. Ő a darab morális kommentátora is, többször megállitja a cselekményt, hogy kellően kiemelje a kiemelendő tanulságokat, /p. 335., vagy p. 341., vagy p. 399. stb./ De ezzel még nem merítettük ki szerepét, hiszen ezen kivül valamiféle hipnotizőri, mágusi szerepet is betölt, felszólításai nyomán a nézőnek el kell képzelnie a látnivalókat, élettel kell megtöltenie a holt teret. "Figyeljetek, / Játsszék a szines képzelet / S futó időt pótoljatok. / Én néma képnek szót adok./" "Ezt lássa most a képzelet: / A szin hajó s fedélzeten / Szól viharvert Periclesem." /p. 371-72./ Ám az idézetteknél sokkal közvetlenebb viszonyban van a közönséggel, megszólítja,