Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Németh Éva: Thomas Dekker, angol reneszánsz drámaíró

lirai betét és az ének, a Ha nem .16 darab...-ban már kevesebb. A S at ir ornas t ixb an természetszerűleg a szatirikus hangvétel ural­kodik, s A becsületes eza.jha disputái pedig világos kifejezésre és szellemes érvelésre késztetik a drámairót. Mivel a Légy velem Londonban tartalmazza a legkevesebb népi komédiái elemet, ez a nyelvezeten is érezteti hatását, de talán egységesebbé teszi a stilust, mégha ezzel a mü vészit is szinességébol. Dekker .jelentősége Bár Dekkert a kisebb Erzsébet-kori drámairők közé szokták so­rolni, drámai és prózai hagyatéka rendkívül becses az utókor szá­mára mind irodalom-, mind kultúrtörténeti szempontból. Elgondol­koztató, hogy mig magáról az emberről szinte alig tudunk bizto­sat, müveiből élethű leirást kapunk London életéről, színházai­nak világáról, társadalmi és politikai eseményeiről. Ezért tekin­tik a XVIII. századi angol realista regény egyik előfutárának. Ha csupán a fennmaradt önálló müveket elemezzük, világos ké­pet nyerünk a kor irodalmi irányzatairól. Müvei szépen példázzák, hogyan olvasztotta magába az Erzsébet-kori dráma a középkori mo­ralitás- és népi játékok hagyományait, s ez Dekkert inkább a ko­rai, mint a későbbi, angol reneszánsz drámairó-nemzedékhez kap­csolja. Ez a megőrző jelleg nemcsak drámatörténeti, hanem folk­lorisztikai szempontból is hasznos, mert világosan bizonyltja, hogy az ünnepi felvonulások és sárkányok, a májusi játékok és morris dance-ok stb. élő hagyományt alkottak e korban, s igy Dekker drámái az egyéb feljegyzések, leirások mellett a dokumen­tumok erejével biraak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom