Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Németh Éva: Thomas Dekker, angol reneszánsz drámaíró

A becsületes sza.iha ós a Légy velem Londonban a megváltozott drámai irányzatokhoz való alkalmazkodást tükrözik, s irodalomtörténeti jelentőségtik mellett fontos szerepet játszanak Dekker művészi alkatának feltárásában is. E két drámából kitűnik, hogy miközben a drámairó az új követelményeknek megfelelően közrendű személyeket, társadalmi és lelkiismereti problémákat állit a középpontba, mindezt meleg sziwel és emberi együttérzéssel teszi, s bár igyekszik a fletcheri tragikomédiák sémáját is követni /Légy velem Londonban/

, megpróbálja túlzásait tompitani és humanizálni. Bár sokan szerkesztési gyengeségeket rónak fel Dekker hibájául, jó érzéke van szinházi effektusok keltéséhez; látványos és mozgalmas szineit, egészséges népi humorát témáinak gazdagságát a korabeli közönség nagyra értékelte. Una Ellis-Permor,

35 a Jakab-kori dráma szakértője igy vélekedik darabjairól: "minden, amit irt, játszható... többsége játszva jobb, mint olvasva." Alfred Harbage tömör megállapítása is találó: "Dekker irt néhány csapnivaló darabot..., de irt néhány csodálatosat is."^