Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)
Szilassy Zoltán: Erzsébet-kori poétikai és dramaturgiai kérdések
keresztény lesen moralizáló szinten megoldani e bonyolult problémákat. Az elméletben a szabályok kodifikálása meglehetősen szigorú volt, a gyakorlat ezt állandóan saját specifikumaivá lényegitette, adaptálta. Az Erzsébet-kor gyakorlata minden kétséget kizáróan azt mutatta, hogy a klasszicista tragédia és az unalmasan kinyalt komédia háttérbe szorult a krónikás szinmü romantikája, kavargása, a tragikomikus szinmü változatossága mögött. Brutalitás és bohóckodás egyaránt megfért a legemélkedettebb költői szándékkal és nyelvezettel, követve ezáltal az ősi sémát: moralitás-interludium-moralitás. John Lyly irja: "Tapasztalataink szerint a katonák tragédiákat akarnak látni, témájuk a vér; az udvari emberek komédiát kivannak, őket a szerelem érdekli; a vidéki emberek pásztorjátékot óhajtanak, a pásztorok az ő szentjeik. A forgalom és az utazás egybeszőtte valamennyi nemzet természetét a mienkkel, és egy szőtteshez tette hasonlóvá ezt az országot, amely mintákkal van teli." /SZÉKELY, 188. o./ A szinház művészete amúgy is mindig a legdemokratikusabbak egyike volt, s ez a sokirányú igény, a nézőközönség változatos rétegződése különleges flexibilitást követelt meg a dráma münemétől. Az Erzsébet-kori dráma azért volt képes túlnőni a klasszicizmus merev szabályain, a jólismert kategóriával élve világszin- házat alkotni, mert nemcsak a klasszikusok tiszteletén növekedett, hanem saját nagy, színháztörténeti , az Írandó drámák kódolásánál felhasználható hagyományokkal is rendelkezett: az interludiumok, mirákulumok, moralitások, maszkás játékok, pageant-ek világa a középkor után is tovább él. A shakespeare-i szinház szuverén időés térkezelése a misztériumciklusokat idézi, a "larger-than-life" karakterek a moralitásokban küzdő elvont, örök emberi eszményeket és tulajdonságokat. Mindez dalokban, táncokban, pantomimben, vendet ta-zűrzavarban, szellemesen pergő, kesernyésen komikus vitákban kavarog a néző előtt, mignem az egészet értelmezi, elhelyezi, Noé-bárkájába veszi a méltóságteljesen úszó blank-verse 5 a monológok világa. A ma már egyre inkább divatba jövő, s ezt a szinházi formát immár alternativaként elismerő "nyilt szinház elmélete" éppen az
