Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)
Németh Éva: Thomas Dekker, angol reneszánsz drámaíró
személytelen hatalom kifejezésére szolgál. Pl. a kardinálisok csak számmal jelöltek, s csupán a végén derül ki, hogy az I. kardinális Como névre hallgat. A királyokra is csak számmal hivatkozik Dekker. A Vén Fortunatusb an a legyőzött, megláncolt földi királyok Fortuna hatalmát szimbolizálják. Fontos szerepet játszanak a moralitásban a disputációk, melyek az iskoladrámákban külön hangsúlyt kaptak. Az érvek és ellenérvek záporoznak a Bün és Erény mellett a Vén Fortunatusb an. Candido monológjában a tudósok és polgárok, Hippolitónak és Infelice-nek szócsatájában a hitvesi hűség védelmében, valamint Bellafront és Hippolito párbeszédében. Ez utóbbiban Hippolito rá akarja venni Bellafrontot korábbi életmódja folytatására. Dialógusuk szinte a moralitások Bün és Erény, Igazság és Hamisság párbajának visszacsengése. Dekker nagyon kedvelte a moralitások látványosságra törekvését is, mely a pageant ékben csak fokozódott, s a reneszánsz udvari maszkjátékokban pedig "követelmény" volt. Gyakran alkalmazta a kavargó felvonulásokat. A Vén Fortunatusb an Fortuna kisérete mindig pompás; királyok, nimfák, szatirok, párkák stb. követik magukkal hozva szimbólumaikat is; Fortuna kerekét és a földgolyót; a legyőzött királyok összetört koronáikkal és jogaraikkal stb. jelennek meg. Ugyan ilyen látványos a Bün és Erény bevonulása: a Bűn csillogó arccal, hosszú ezüst félholdakkal mintázott köntösben érkezik /melyek később teliholddá válnak/, középütt a latin felirással: Crescit eundo. A hátán bohócképek és ördögfejek vigyorognak. Kíséretében ördögálarcot viselők lépdelnek.