Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Németh Éva: Thomas Dekker, angol reneszánsz drámaíró

tűzbe veti a süveget, hogy véget vessen fivére esztelen cselekedeteinek. A véletlen játszik közre abban, hogy Andelocia a sivatagban elveszíti a lopott süveget: Agripyne a nap neve ellen felteszi a fejére, s bár nem tud a fejfödő titkáréi, önkéntelenül felsóhajtva Angliába kivánkozik, ami rögtön teljesül is. A varázserejü tárgy elvesztheti bűvös erejét, de ez bizonyos események bekövetkezéséhez kötődik. Pl. Portunatus erszényének csodálatos hatalma csak addig tart, amig ő és fiai élnek. Az elvesztett varázstárgyak visszaszerzése sokszor egy másik mágikus tárggyal történik. Andelocia a Bün almáit adja el a királylánynak és az udvaroncoknak, melyek szarvakat növesztenek, s francia doktornak öltözve bemegy a palotába, hogy orvoslás cimén újra megkaparintsa az erszényt és a süveget. A Ha nem jó darab...ban a bűvös tárgyak fajtái tovább bővülnek, a Vén Fortunatus almája mellett megjelenik az aranyesőt hullató fa. Ez a fekete fa az ördögtől szerzi varázserejét, s helyét öt mandragóra jelöli, mely a mesében kincset vagy erőszakos halált halt és eltemetett ember nyughelyét jelzi. A varázserejü tárgyakon és növényeken kivül Dekker ez utóbbi darabjában felbukkan a mágikus emberi testrész, az aranyat hullató emberi fej. Glitterback, a pokolbéli szellem ezt a megjelenési formát választja. Hajából és szemöldökéből potyognak a kincsek. Mágikus eredetű a Bartervile szája sarkán kiszivárgó vér is, mely hamis esküjekor buggyan ki. De megjelenik a mágikus eredetű ital és zene is: a Vén Fortuna tusb

an Andelociát varázsital altatja el. Clement barát szemére pedig a kisértő kurtizánok és a bohóc igéző dala lop álmot. Varázserejü a kút, melynek vize arannyá változik, s a népi hiedelmekre