Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Németh Éva: Thomas Dekker, angol reneszánsz drámaíró

süveg pedig a török mesékben is fellelhető a láthatatlanná tévő turbánban, de a levegőben szálláshoz korbács és repülő szőnyeg is 30 szükségeltetik. A bűvös tárgyakhoz a népmesékben többféleképpen lehet hozzájutni: sokszor ajándékként kapják a főhősök, pl. egy természetfölötti lénytől vagy családtagoktól, de meg lehet szerezni furfang vagy lopás útján is. Portunatus a Szerencse istenaszszonyától kapja az aranyat ontó erszényt, a süveget pedig furfanggal csalja ki a babiloni szultántól. Történetében - melyben az apa és fiainak szerepeltetése is egy bizonyos mesetipust képvisel /AaTh 566/ - az erszényt és a süveget apai örökségként hagyományozza fiaira. Az ajándékozás és furfang mellett ugyanitt megjelenik a lopás motivuma: Andelocia eltulajdonítja testvérétől, Ampedőtól a varázssüveget, hogy visszaszerezze Agripyne-től a kincset ontó erszényt, amely viszont az ő rászedésével került hozzá. Agripyne és Andelocia meséje szintén keleti eredetű. Forrása tulajdonképpen a Gesta Romanorum, e XIV. század elején keletkező, prózai gyűjtemény 120. fejezete, s ennek közvetítésével kerül át a Volksbuchba. Ebben egy leány elcsalja a bűvös tárgyakat kedvesétől, s a fiú csellel szerzi vissza. A meseszövésben éppoly lényeges a varázserejü tárgyak elvesztése, és visszaszerzése, mint a megszerzése. Elvesztésében gyakran közrejátszik a vendéglátó. Ez történik Andelociával, amikor a királyi udvarban tartott mulatságon a király és lánya, Agripyne elhatározzák, hogy megszerzik a gazdagságot jelentő erszényt. Dekker itt módosította a Volksbuch-forrást, melyben a felbujtó nem az apa, hanem a királyné. Előfordul, hogy megsemmisül a varázserejü tárgy, igy pl. Ampedo