Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

Vizsgáló ácsunkban máris a Periclesrecepció zátonyos vizein hajózunk. Futólagos áttekintésekor a következő kép rajzolódik ki előttünk. A XX. századig a filológiai jellegű kérdésfelvetés állott az érdeklődés középpontjában. Komoly és komolykodó érvek merültek fel Shakespeare szerzősége ellen, mind filológiai, mind morális, mind pedig esztétikai oldalról. A modern filológia álláspontját Kéry László igy summázza: "A kutatók többsége elismeri a shakespeare-i szerzőséget a III., IV., V. felvonásra nézve, de másnak tulajdonítják az első két felvonást, és többnyire idegenszerzőt gyanítanak a kórusként megjelenő Gower bevezető és átvezető verses-szövegei mögött is.

11

"

1

" 'Az érdeklődés a századforduló körül változott meg, Swinburne, majd az ő nyomdokain J. W. p Mackail is kisé

rietet tett a darab esztétikai értékeinek feltárására. Álláspontjuk közös vonása, hogy az utolsó három felvonást a legnagyobb müvek sorába helyezik. Mindketten a darab kimunkált nagyfeszültségű lirai passzusait tartják szem előtt. A darab egészére kiterjedő, az első két felvonást is elismerő elemzés a világháború éveiben jött létre: G. Wilson Knight volt a szerző. A Pericles

szel foglalkozó mai szakirodalomból pedig Joan Hartwig új szempontokat felvető tanulmánya volt a legérdekesebb. E két szerző nézetei hatottak munkámra, vitám is van velük, de ezt a későbbiekben fejtem ki. . Az elutasitó álláspontok részben vagy egészben kérdőjelezik meg a darabot. Lev Tolsztoj Shakespeare-rel kapcsolatos ellen—