Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

szenvét a Pericles kapcsán külön is szükségesnek látta leszögezni.^ Darabunkat és az utolsó korszak nem egy drámáját "suta, dramatizált mesének", a mértékletesség érzékével nem rendelkező ember agyrémének tekintette. Talán még nála is hevesebb Ruttkay Kálmán elutasítása: "...lehetséges-e, hogy az Othello és egy sereg más remekmű után ugyanaz az iró egy Pericles

szel álljon elő? ... Nincs még egy Shake sp ear e-d arab, amely ennyire semmitmondó, és ennyire széteső volna, mint a Pericles

." Dryden es Coleridge - a darab fogyatékosságait mentendő - a Periclest a fiatalkori müvek közé sorolja. A modern irodalomtörteneszek közül Tillyard, noha egész könyvet szentelt az utolsó korszak müveinek, a Perielest mégcsak meg sem emliti. Külön csoportot alkotnak azok a kritikusok, akik a szerzőség tisztázatlan körülményeire hivatkozva vétózzák meg a darabot. Chambers igy vélekedik: "Egészen magától értetődő, hogy a darab, n amint előttünk áll, nem lehet egyetlen iró müve."' Hasonló álláspontot foglal el W. Hazlitt, aki a hibás nyelvtani szerkezetek, a vulgáris rövidítések és a döcögő, kezdetleges versezet miatt marasztalja el a darabot. Kiemeli a "történet nyakatekert és bonyolult abszurditását", bár elismeri, hogy a "gondolatok és o szenvedélyek kibontakozásában" van valami shakespeare-i elem. A mü modern elutasításai közül külön meg kell említenünk R. A. Poakes elemzését, mivel a szűkös, elfogult értelmezés hibájába esik. "A darab csak hibás szövegben maradt fenn." - mondja, bár leszögezi: "A darabnak van néhány brilliáns jelenete is... Ugyanakkor, a dráma művészi színvonala szempontjából alacsony abbrendü darab maradt, melyben hiányzik a világos szerkezet,