Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

tehát mindig egymásból kell következzék. A Pericles célkitűzése ez lehetett: feltárni a szükségszerűség világát és a vele szemben kiépülő menekülés-tipusokat. Ezért azt válaszolhatjuk Foakes-nak, hogy itt nem is volt szükség az általa követelt drámai szükségszerűség kiépítésére, mivel más volt a dráma célja. Egyébiránt okság és teleológia viszonya a Peri ele sb

en sem változott meg, mindössze annyi történt, hogy a mü anyagában közelebb léphet, lépett a mindennapi életben megszokott oksági és célszerűségi viszonyokhoz. Ebben a közegben a véletlenszerűnek nagyobb szerepe van, súlya is nagyobb, itt harmónia különösebb ráció nélkül válthatja egymást, másrészt pedig ha az irracionalitás világát választja témájául a drámaíró, ha hiányköltészetet müvei, az irracionalitás közege az esztétikai építkezés egyik lehetséges és szükséges változata. A darab idő- és térszerkezete Az idő- és térszerkezet elemzése új problémát vet fel: az Epii 40 kus En erőteljes benyomulását a drámai forma keretei közé. A Periclesb

e. az Epikus Én változatos formákban vonul be: narráció, némajáték, az egymástól elszigetelten épülő jelenetek stb. Mind a tér, mind az időbeli folyamatokkal épitkezés szempontjából jogos Arnold Häuser megállapítása: "A végső hatás az, hogy reális alakok irracionális, önkényesen konstruált térben mozognak, reális részletek egy képzeletbeli keretben egyesülnek, s a művész szabadon bánik a térbeli koefficiensekkel, az elérendő hatásnak megfelelően." "A térbeli szétszakitottság /mint ahogy az időbeli is/ feltételezi 42 az 'Epikus En

1 jelenlétét" - mondja Peter Szondi. Gondolatát részletesebben is kifejti: "Ha a jelenetek időben szét vannak szakítva, úgy ez nem engedi érvényesülni a jelenidők abszolút egyraás-