Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Ungár Júlia: Bertolt Brecht fiatalkori művei - tandrámák

hogy abból az államnak haszna legyen. Egy mondat, egy cselekedet, egy gesztus értékét nem szépsége határozza meg, hanem, hogy az államnak haszna van-e belőle."^

2 Az idézetben felmerül az a probléma, amiről eddig még nem szóltunk, az, hogy a tandráma játék, színjáték* "A tandráma azáltal tanit, hogy játs

sz

ák, és nem azáltal, hogy nézik."^

y Hatékonysága a pusztán elméleti tanulással szemben éppen játékos formájában van. Sajátos azonosságot fedezhetünk fel Lukács töraeghatás elemzése - vagyis, hogy a tömegekre csak általánosságok liatnak

11 és hogy "a tömeg csak képekben tud gondolkodni" - és a játszva tanulás között. Mindketten a tömeg alacsonyabb tudati szi szintjével számolnak. Csakhogy mig Lukácsnál a drámán belül a szövegnek kell megoldania, hogy általánosság és képszerüség egyszerre érvényesüljön, addig Brecht a tandrámánál csak a befogadó teljes bevonásával tudhat legalábbis hasonló hatást elérni. Amit a szöveg érzékileg megragadható képekben, figurákban elveszit, azt próbálja a gyakorlati megismerés és a játék öröme által visszaszerezni. Ezért van az, hogy szokványos előadásban, közönség előtt játszott tandrámák a szöveg általánossága, elvontsága miatt nehezen befogadható. A tandráma elméletnek utópikus vonásai mellett számos felhasználható eleme is van. Az oktatásban például minden nagyobb nehézség nélkül elképzelhető lenne egy olyan tantárgy, amely a színjátszás eszközeivel, játékos gyakorlás utján közölne ismereteket. A tandráma elmélet azonban nemcsak termékeny ötletei miatt jelentős, nemcsak egy érdekes kísérlet. Elárulja Brecht viszonyát a mozgalomhoz, illetőleg árulkodó a mozgalom milyenségére nézve. írásaiból „és az általa másodlagosnak tartott tandráma-szövegekből egy szenvedélyes közösségkeresés, egy valahová-tartozni-akarás árad. Elképzeléseinek utópikus volta is valószínűleg annak következménye, hogy nem tudta azo»kat egy reális mozgalomban ellenőrizni. Azok az elszigetelt eredmények, amelyekről már beszéltünk, csak időlegesek voltak, és nem tudtak gyakorlattá válni. Az utópiának csak egyik oldalát jelentik a kapitalista viszonyok, a másikat a mozgalom gyengeségében kell keresni. "Nem kétséges: Brecht a 2o-as évek kommunizmusának gyermeke /lásd Fehér Ferenc: Még egyszer a Lukács-Brecht viszonyról/. Csakhogy nem részese egy valódi mozgalomnak, hanem keresi azt. S éppen ez élezi ki a másik oldalon a hipperracionális megoldásokat... a szinházi mozgalom, mint a szin-