Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Kerényi Ferenc: Az operaháború
meglepett nézői magánvéleményt, Norma-alakitásáról; az illető kifogásolja, hogy a druida papnő "mint Veszta szüze /!/, épen buján, lelógó csecscsel öltözik." Bajza 1841. febr. ll-én r a Szerehni bájital előadásáról irva, visszamenőleg is kárhoztatja Schodelné szerepfelfogását, ismét jelezve, hogy az olasz buffa-stilus túlmegy szépészeti fogalmain: "Ő ebből egy tulbátor és pajkos kaczér nőt csinált, pedig Adina szerepe a szerzőtől csak dévajnak van gondolva, a szelíd asszonyiság korlátain tul nem lép." A diva legfontosabb hatáskeltő eszköze természetesen az énekhang, amelynek adottságaihoz Schodelné esetében virtuóz énektechnika járult. Orgánuma szép csengésű szoprán volt, amely két oktáv terjedelemben szólt és a háromvonalas d-ig terjedt. Ennek megfeleően egyaránt vállalhatott lirai és koloratur-szerepeket, sőt megvan a hangbéli lehetősége arra is, hogy később /1843-as visszaszerződése után/ drámai szoprán szerepekre térjen át. Schodelnéra is jellemző az európai opera szinpadok csillagainak változtatás-igénye a szerzői partiturán, amely az énekhang legelőnyösebb bemutatását, a technika csillogtatásának még jobb lehetőségét célozza. Ezért ódzkodik a felfogása szerint kevésbé mutatós Mozart-szerepektől, a tul magasnak, hangot veszélyeztetőnek érzett koloratur-szólamok vállalásáétól, a nem tökéletes hangdiszpozicióban történő fellépésektől. A nagyoperai ének- és játékstílusnak kétségkivül jelentős modorosságai is vannak és Schodelné nem mentes ezektől. Ilyen a hang8zinnek legjobban megfelelő zenei ékitmények önkényes elhelyezése /"sokat czikornyáz benne" - mondja az Erdélyitől idézett vélemény a Norma-alakitásról/. Kétségkivül Schodelné hároméves jelenlétének hatása, hogy az 1842es sz inhá zi törvénykönyv jócskán az énekes javára tesz engedményeket, mig a korábbi, 1837-38-as törvénykönyvben erről szó sem volt: "Ha az operatag a zene menetében, a kiséret ben, a tempóban s.a.t. valamit változtatni, vagy játékához alj kalmastatni ki vanna, azt próba előtt, vagy felvonás közt fogja a karmesterrel közleni." A játékstílusban kitűnően paródiázható, mint azt Szerdahelyi meg is tette, a hangadást segitő, jelentést nem hordozó gesztusok és mozgások eszköztársa. Bizonyítékul Toldy két bírálatát közöljük, amely ugyanazt a jelenséget két nézőpontból tárgyalja. Az első még az operaviták kirobbanása előtt Íródott: ^ "Ő egy perczig sincs a darabon kivül, nála nincs megállapodás, V czéltalan pillanat, heverő mozdulat... Sokan tevék azon észrevé- |
