Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Ungár Júlia: Bertolt Brecht fiatalkori művei - tandrámák

I. FORKAPROHLÉMÁK. A BEFOGADÁS MEGVÁLTOZOTT SZEREPE "Minden forma az élet értékelése, itéletmondás az élet felett, és ezt az erejét és hatalmát onnan meríti, hogy legmélyebb alapjaiban mindig világnézet." Lukács György A brechti életmű lényegét - eltekintve az egymondatos meghatározások leegyszerűsítő voltától - talán Brecht következő kijelentésébe sürithetnénk össze: "Mivelhogy igy van, nem maradhat igy*" Ez a frappáns megfogalmazás azért annyira fontos számunkra, mert végső értelemben Brecht világnézetét foglalja magába. Itt most nem beszélünk még ennek a világnézetnek konkrét politikai tartalmáról. Többek között azért nem, mert ez az a probléma, amelynek leegyszerűsítése valóban megengedhetetlen lenne. Minket egyelőre az a végső magatartás érdekel, amelyből Brecht életmüve megszületett, az az indulat, amely az első gimnazista verstől az utolsó rendezői utasításig hajtotta, és amely indulat minket az életmű vizsgálatára késztet. Ha a fenti idézetet - "Mivelhogy igy van, nem maradhat igy" közelebbről vizsgáljuk, akkor világossá válik előttünk a brechti világnézet "módszer"-jellege. Három lépésben irható le ez a módszer: az adott világ megismerése

, kritikája

, és ennek alapján meg változtatása

. Azt szeretnénk megvizsgálni, hogy hogyan találkoznak a társadalom és művészet fejlődési tendenciái Brecht művészet- és társadalom-átalakító törekvéseivel. Hogyan no ki ezekből az epikus szinház mint eszköz, mint Brecht világnézetének adekvát formája. 1. Epizálódás A XIX. század második felére a polgári világ értékei megszűntek evidenciák lenni. Ez a tény a drámai forma alapjait renditette meg. A dráma ugyanis, mint a nyilvánosság műfaja, feltételez egy külön magyarázatra nem szoruló é tékrendet, amihez a drámai hős valamilyen módon viszonyul, és amelynek alapján a néző raegitéli a