Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Király Zsuzsanna: Drámai groteszk
ditó ellentmondással. Ha tételszerüen próbáljuk megfogalmazni, akkor a következő eredményt kapjuk: 1. /fantasztikum/ civilizált társadalomban van emberevés; 2. /tragikum/ - /belső forma/ egy bizonyos minőségű civilizált társadalomban van "emberevés". Ez a többlet - az irói nézőpont - teszi alkalmassá a kiinduló tételt arra, hogy segítségével a belső formát körvonalazhassuk. Az elemzés folyamán már esett szó arról, hogy a cselekményfejlődés - mint a drámai szerkezet közvetlen, konkrét, tárgyiasult formája, ezáltal /közvetve/ a belső forma része - és a fantasztikum fejlődésének olyan érintkezési pontjai vannak, amelyek az egy felvonáson belül is világosan kirajzolható szerkezetet alkotnak. E szerkezet két szempont szerint tagolja a müvet. Az egyik: a fantasztikum belső logikai fejlődését tükröző cselekményvitel, tehát egy értelmileg is feldolgozható, végigvihető gondolatmenetet időben-térben /színpadi előadás esetén/ lefolyó cselekvéssorozattal áb: zol, tesz érzékletessé. A másikat közvetve a jellemek rendszere adja, közvetlenül pedig egyrészt az alakok szinre lépése a cselekmény indokolt pontján, másrészt a jellemfeltárás egy es szakaszainak "szinre lépése", tehát a stabilnak mutatkozó jellemek kibontakozása szoros összefüggésben a cselekménnyel. Ha a fentebb, a szerkezetről elmondottak alapján kísérletet teszünk arra, hogy mindezt csupán a fantasztikum fejlődésének tulajdonítsuk, akkor a darab groteszk alapja és az ehhez kapcsolt irói nézőpont hitelét vesztené. Abban a pillanatban, amikor a jellemrendszer alakulásának szerkezeti vonatkozásait vizsgáljuk, figyelmet kell fo ditanunk arra, hogy e feltárás közvetlenül a fantasztikum fejlődésével történik ugyan, de a fantasztikum egyúttal reálist is jelöl - ami viszont már nem tartozhat az önmagában szeralélt fantasztikumhoz, csupán a műalkotás egészéhez, még pontosabban: a meghatározott irói nézőpont segit ségével kialakult groteszk alaphoz. A darab elemzését azzal kezdtük, hogy megállapítottuk, majd bizonyítottuk, hogy az alapszituáció reális, ehhez kapcsolódik a fantasztikum; valamint azt is, hogy ez a reális nem elszigetelt, hanem az egész műalkotásban nyomon követhető - éppen a fantasztikum miatt valósul meg. A jellemrendszerrel kapcsolatban még valamit szeretnénk felhozni
