Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Király Zsuzsanna: Drámai groteszk

a másik nevet; sőt, az epyik azért sir, amiért a másik nevet." /Kiemelés tőlem: K.Zs. - Pirandello: Előszó a /A szinház ma/./ Pirandellónak az igy megfogalmazott alapélménye még mindig csak az élmény szintjén áll: de rámutat az élmény ambivalens voltára, pontosabban: egy ok-okozati összefüggés felmutatásával /ld.: kiemelés/ megkérdőjelezi ez összefüggés valós voltát - nem meghatározza, hanem érzékelteti az élménynek a "szimpla" tragikoraikura fokán túlmutató bonyolult struktúráját. A darabbal kapcsolatban már emiitettük, hogy a szerep - szerepjátszás fogalmának újraértelmezése az, amely kiindulópontul szolgálhat számunkra a darabnak alapul szolgáló tragikus élmény vizsgálatánál is. Mivel a darabban a személyiség, a vállalva játszott és a játszott szerep hármas összefüggése szinte minden szituáción belül állandóan relativizálódik, alkalmas arra, hogy eleddig autonómnak hitt, elhatárolható egységek - külön személyiség, külön szerep - a szemünk láttára olyan összefüggésbe kerüljenek, amely lehetetlenné teszi az egységek autonóm meglétét, sőt még együttélését is: egyszerűen egymással lesznek azonosak, mindegyik rendelkezik a másik lényegi jegyeivel. Ily módon - pl. az Apa szerepében - nem egy figura áll előttünk, hanem legalább kettő. Mindez csupán arra lenne alkalmas, hogy körvonalazza, feltérképezze a problémakört. A figurák cselekményben "sorsa" azonban két esetben túljut ezen a fokon. Az egyik a Fiu alakjának kétszeres megcsavartsága, a másik a Kisfiú öngyilkossága. Az előzőekben személyiség - vállalt szerep - szerep hármasságáról beszéltünk. A Fiu esetében még egy komponenst kell figyelembe vennünk: személyiség - vállalt szerep - szerep - kényszerű szerep. Nevezetesen erre a jelenetre gondolok: "Fiu: Nekem itt semmi dolgom! Engedjen, kérem. Eresszen el, hadd menjek. Igazgató: Hogyhogy semmi dolga?... Mostohalány: Engedje csak, úgysem megy el! Apa: Ne i kell eljátszania az anyjával együtt a szörnyű kerti jelenetet ! Fiu! Én nem játszom el semmit! Megmondtam már az elején! Engedjen! Mostohalány /odafut az Igazgatóhoz/ Megen edi, uram? /Lefejti az