Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Király Zsuzsanna: Drámai groteszk

tást létrehozó eszköz segítségével ábrázolja. Ez az eszköz azonban, a tragikummal kapcsolatba kerülve, azt kifejezve, az esetek többségében - a forma és a tartalom ellentét kiugrasztásával - komikus hatást is kivált; amely hatás elsődleges az illető eszköz kiváltotta többi hatással szemben, igy a befogadó ebben az esetben is a komikumot észleli legelőször, a "felszinen". Az eszköz esetlegessége azonban nem teszi és nem teheti esetlegessé a groteszk alap és a felhasznált eszköz /a deformációt kifejező eszköz/ kapcsolatának minőségét. Vagyis: groteszk alap megléte esetén bármifajta eszköz felhasználása - feltevésünk szerint - valamely meghatározható, de nem a "logikus" gondolkodás fogalmaival ill. szabályaival értékelhető logikai kapcsolatot hoz létre, amely mintegy előzetes állitás a műalkotás egészéhez viszonyítva. E logikai kapcsolat - amely nem az általában működő művészi absztrakció, hanem a groteszk alap minősége miatt nem esik egybe a logikus gondolkozással - olyan előzetes állitás, amelyet a darab egészének mintegy bizonyítania kell. Vagyis: a különös logikum maga után von egy, a darab egészén végigvonuló különös logikai rendszert. E különös logikai rendszer bármely pontján megtámadható: ha kiragadjuk a folyamat, a raü egészéből, és igy szembesítjük a már emiitett "logikus" gondolkodással. A kezdő logikai kapcsolathoz rendelt logikai rendszeren belül vizsgálva azonban logikusnak tűnhet ugyanez a részlet: öntörvényű logikummá válhat; és ezáltal rávilágíthat az egész rendszer sajátos felépítésére, különös logikai elrendezettségére. Mivel egy alapfikció /a groteszk alap és valamely eszköz alkotta logikai kapcsolat/ elinditotta, belsőleg fejlődő és kapcsolódó rendszerről van szó, amely mintegy az eszközök szintéziseként jelenik meg a műben; ugyanakkor nem azonos a sokkal konkrétebb eszközrendszerrel. E különös logikai rendszerben a belső formának egy sajátos alakulását véljük fölfedezni. Próbálkozzunk meg az előzőekben leirt két gondolatmenet / a torzult tragikum és a különös logikai rendszer/ eredményeinek összekapcsolásával: annál is inkább, mivel ezen a ponton ragadható meg a legvilágosabban - ha nem is a legkonkrétebben - a groteszk alap minőségét sajátossá alakitó folyamatok működése, amely működés lehetővé teszi egyúttal, hogy immár nagyobb mértékben konkretizálható, világosabban nyomon követhető eszközrendszer je-