Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)
Társadalombírálat és szatíra
A bérlő a következőket kéri a lóért: Száz rubelt készpénzben, Negyven hordó Sőshalat, Negyven pajta Fagyasztott svábbogarat, Arsin vaját, Három sor savanyu tejet, Michalka Tali cin orrát, Kozary chunk farát. (Itt most sorra veszik mindazokat a falubeli polgárokat, akik erkölcsi, vagy fizikai természetű defektusok miatt különböznek a falu többi lakosaitól.) Említettük már az előbbiekben, hogy a birósági játék gyakran allegorizált személyek, a böjt, vagy a farsang ellen is irányulnak. Ilyen az olasz "öregasszony elitélése", melyet a böjt derekán szokás előadni. A játék a kórus felléptével kezdődik: Indul a halálba, Kegyelmet nem kaphat. Ennyi herce-hurca után Kileheli lelkét. Milyen halált szabjunk rá? El kell fürészelni, Megégeti tuskó, Ez lesz a halála. Második kórus: (közben ezt mormolja) Szárított tőkehal, szárított tőkehal, Szárított tőkehal, szárított tőkehal Stb Kegyelem, kegyelem, kérem, mit követtem el? Ez a szörnyű boszorkány megölte a farsangot. Halál reá! Esküszöm, nem öltem meg a farsangot, A jégkárbecslő volt, esküszöm nektek, Nem én tettem, higyjetek nekem. Ehen halt szegény, magától halt meg. Te voltál, te voltál a bűnös, te vérszopó! Nincs bennetek könyörület! Az öregasszony: Egy hang: Kórus: Az öregasszony: Kórus: Öregasszony:
