Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)

Társadalombírálat és szatíra

Kórus: A naptár bizonyltja, hogy ez a te hibád Ezer tanú is van, most fizetsz vétkedért, Öregasszony: Jöjjön a halál, én erős leszek, Mert bocsánatot tőletek nem veszek, Csak egy pillanatot pihenni hagyjatok, Addig mig megírom a testamentumot. (Ezután az öregasszonyt elfűrészelik és megégetik, miközben a jegyző felolvassa a tréfás végrendeletet.) Kórus: Énekeljünk es nevessünk Vége már az öregnek! Akinek szörnyű képétől Többé már nem remegnek. Közeledik a tavasz, Kinyiinak a virágok, Kinyilik a szerelem, Ha a nap süt melegen. Uj farsang jön, ragyogó, Nem bántja majd senki, Virágzik a szerelem, Szabad lesz szeretni. Stb Ugyanebbe a tipusba tartozik a böjt és farsang háborúskodása. Cibere és Konc, a böjti és farsangi ételek perpatvara, nagy verekedéssel. E gondolatkörben mozog a vénlányokat csúfoló farsangi játék is, amely tus kóhuzással vagy ekehuzással kapcsolódhat össze és termékenységvarázsló célzatú. A társadalombirálő népi szatira még tisztább formájával mutatkozik meg a félnépi és vásári komédiában, a vásári bábjátékban. A bírálat itt még merészebb és határozottabb, a szereplők alakja pregnánsabb. Az improvizációs szatírát a munkásmozgalom öntevékeny színjátszása is bőven használta, mint tanító és propaganda eszközt. A játékokkal azonnal éles formában lehetett reagálni az eseményekre és belőle a politikai harc egy hathatós eszközét lehetett kovácsolni. Különösen ügyesen használták a két világháború között az illegális kommunista pártok, amikor a játékok szövegét nem lehetett veszély nélkül papírra vetni. Ezért e játékok néha éppúgy előre meghatározott típusokkal és cselekményekkel dolgoztak, mint a falusi játékok, csak a szöveget kellett az aktuális esemény nyomán improvizálva me változtatni. Brecht szinpada is sokat tanult a munkás szinjátszás módsze étŐl.