Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)

Az életszínjáték

formuláréval fejeződik ki: 'fel kell hajtanom a kötényemet', ami a köténynek elől, egy nagy táska módjára való felhajtásának szokására utal, amelyre akkor kerül sor, ha az asszony mezei munkára megy. Az élet 'kenyér - kenyér nélkül', vagyis végigcsinálva férjével azoknak a napoknak sorozatát, amelyek kenyeret hoztak, és azokat, amelyek nem hoztak kenyeret, most az előtt áll az özvegy, hogy folytatódó tényKedésében végigcsinálja a még keserűbb, a bizonytalanság fenyegető hatása alatt álló napok uj sorozatát. Egy olyan lamentáciőnak a töredékei, amelyet a feleség tartott a férj felett és amely Grottoleban került felgyüjtésre, a sztereotip szóhasználat ilyen szövegezésének jő példáját nyújthatják (erős lucaniai tájszólásban): 'Oh férjem, oh jó és szép férjem, mennyire rád gondolok a körmöm hegyéig (teljes egészemben). Férjem, nézd, hogyan itt hagytál egy ut közepén három gyermekkel. Kinek kell majd felnevelnie ezeket a gyermekeket, férjem? Mennyire igyekeztél arra, hogy a felebaráti szeretetért éljek, férjem! Most megelégedettek: magukhoz vettek egy sonkát és azt eszik. Férjem, akarsz emlékezni rá, hogy mennyit fáradoztál ezekkel a kezekkel: Meghaltál fáradtsággal a kezeidben. Hova kell mennem, hogy téged megkeresselek? (Belép a szobába János koma és más komák, meg komaasszonyok, akik részvétlátogatásra jöttek) Es ime, most megjelenik János koma: nem jön többé érted reggel három órakor, hogy menjetek ki a mezőre. És ime, most jönnek valamennyien, komaasszonyok és komák anélkül, hogy meghivtuk volna őket, férjem. Hogyan kináljunk valamit a meghivottaknak, mikor semmink sincs? Hiszünk Jézus Krisztusban, hogy azt a köteles tiszteletadást, amelyet eljöttek megadni neked a komaasszonyok és komák, viszonozni tudom nekik. Es kl halt meg, férjem? Miklós halt meg. (Belép a pap, a siratőasszony haját tépi és kitépett haját a koporsóba szórja) Férjem, nem tudom, mit mondjak neked és mit tegyek érted: vidd magaddal a hajamat emlékül. (A koporsó lezárása előtt a gyermekek megcsókolják a halottat) Férjem, az utolsó csők, amelyet gyermekeid adnak neked, imádkozz Istennél értünk, hogy sohase feledkezzék meg gyermekidről és feleségedről. Add, hogy egy más kaput (=utat) találjak arra, hogy fel tudjam nevelni gyermekeinket. Ezeknek a gyermekeknek el kell türniök a többiek le-