Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)

Az életszínjáték

nézését, az egyik egy pofont, a másik egy visszkézzel adott ütést fog rájuk mérni. (Belép Menico nagybácsi, aki az elhunytat elkísérte a materai kórházba, amikor oda szállították egy halálos kimenetelű - a későbbiekben annak bizonyuló - operációnak való alávetés céljából) Férjem, ime most jön Menico nagybácsi. Amikor téged a kórházba vitt, hogyan láthattad magad, férjem, egyesegyedUl, feleséged nélkül? Ki vett gondjaiba téged és ki adott neked egy csepp vizet, amikor a kés alatt voltál, azon a hordágyon és operáltak téged? (A koporsót vállukra veszik a sirásók. A siratőasszony igen hangos kiáltásban tör ki) Férjem, férjem, feszitsd lábaidat az ajtóval szembe és ne menj el, férjem!" Az emiitett példákkal természetesen nem merítettük ki az életszinjáték lehetőségeit. Mindenütt, ahol az élet hagyományos rend és kötött szabályok keretében zajlott, kialakultak ezek a dramatikus formák. Csak a nagyváros rohanó életkörülményei között vesztik el jelentőségüket, ahol az emberi élet nagy eseményei elvesztik fontosságukat a nagyobb közösség számára és a szűkebb család keretébe szorulnak vissza. A kiemelkedő államfők, nemzeti hősök életének egy-egy jelentős eseménye azonban még ma is színjátékszerű formák között zajlik le Európában.