Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)

Mítosz és mágia

A dal egy másik változatában igy énekelnek: Eljött Szent György, Kinyitja a földet, Hogy nőjjön a zöld fü, És a piros rozsa, Es a kék ibolya. Adjon isten jónapot A kedves gazdának És az asszonyának, Kaláccsal, Piros tojással. Mit ér a kalács Ha nincs benne tojás? Zörög már a láda Keresik a garast. Nyisd ki azt az erszényt, Adj hát egy-pár fillért, Egy pár piros tojást stb... A tél és nyár, azaz a jó és a rossz principium agonisztikus küzdel mét párviadalos formában is előadják. E játékok mindig a jő győzelmével végződnek, s ennek is mágikusan kényszeritő hatása van. Ahogy a nyarat megszemélyesítő játékos legyőzi a telet, ugy történik ez majd a valóságban is. A nyár és tél vetélkedésének allegorikus játékát Közép- és ÉszakEurópa jelentős részében ismerik. A következő német változatokban megjelenik a király, két szolgájával: Nyárral és Ősszel, a királyleány, a Tavasz, a Halál (tél) fehér ingben, kaszával és egy alakoskodó vesszőpari pán. A játékot házról házra járva adják elő. A Nyár, Osz és a Halál vetekednek a királyleány kezéért. Nyár: A nyár vagyok, bizony finom bort érlelek a dombokon. Hahó-hahó! A nyár de jő! Tél: Most érkezett, hideg a tél, Havat is hoz északi szél. Hahó-hahó! A tél de jó! Nyár: O tél, bozontos kecskebak, Bolhád a szőrben megragad!