Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)

Mítosz és mágia

Hahó-hahó! A nyár de jő! Tél: 0 nyár, most erre megfelelj, Melegtől összemegy a tej! Hahő-hahó, A tél de jó! Nyár: Ó tél, most elfog a harag, Ki veled, szedd a holmidat! Hahó-hahó! A nyár de jő! Tél: O nyár, ő nyár, eldőlt a kettőnk dolga! Te vagy az ur és én vagyok a szolga! E kis jelenetnek más változatában a tél és a nyár egyaránt azzal dicsekszenek, hogy mit adnak az embereknek: Tél: Ha itt van farsang ideje, A házam fánkkal van tele, Réz serpenyőben sült. Zsiros lesz a szakálam is, Ugy fekszem majd az ágyban is Tudják ezt az urak. Nyár: De hogyha eljön Szent Iván, Jó legelőben nincs hiány, Es akkor szénát gyűjtök. Es Bertalan nap majd lerázom Almát és körtét én az ágról Hej tél, ezt nem tudod stb... Ezeknek a vetélkedő játékoknak, melyekben a jő és rossz megklizd egymással, rengeteg formája van. Egy speciális alfajukat a Történeti játé kok c. fejezetben tárgyaltuk. Már a középkorban irodalmi forma is lett a certamen

, a vetélkedés és gyakran nem egymással szemben álló principiumok küzdelméről van sző, hanem a játékos argumentálás alkalmas kerete. Ide tartoznak pl. a bor és viz vetélkedéséről szóló pompás kis párbeszédek. A magyar költészetben is bőven találkozunk velük. A mitikus-mágikus játékoknak külön csoportja a maszkos alakoskodók pantomimikus tánca. A szellemek, halottak földi megjelenését, epifániáját megjelenitő alakoskodásoknak két fő időpontja van: a karácsonyi tizenketted és farsang. E két időszakban megjelenő jelmezes-álarcos alakok igen gyakran a mai napig megőrizték kapcsolatukat a vallásos-mágikus háttérrel. A Balkánon, Görögországban, a törököknél, a karácsonyi tizenkét-