Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)
Mítosz és mágia
Május van, május van Reggel szerelem jön. Nincs szebb virág, mint a Kicsi margar éta, Ám a te szerelmed Csupa-csupa tüske. A következő zálog már jót jósol: Amennyi viz van a tengerben Annyi szerencse érjen téged és igy tovább... E játéknál a jelenlevők előre tudják, hogy fele részben szerencsés, felé részben pedig baljós verseket fognak hallani. Mondottuk már, hogy a mágikus -mitikus játékokat nehéz pontosan elkülöniteni egymástól. Jő példa erre egy nagyon elterjedt böjti szokás, a télnek bábu alakjában való megsemmisítése, vizbe dobása vagy elégetése. E szokás az olaszoknál böjt közepén jelentkezik (Segare la Vecchia) ; a németeknél, cseheknél, szlovákoknál, lengyeleknél Laetare vasárnapján vagy virágvasárnapon. Hazánkban is virágvasárnap volt szokásos a Kisze-Baba vizbedobása. A játékok neve különböző: lehet halál-kihordás, a cseheknél, szlovákoknál azonban a baba megszemélyesitett lényként (Moréna) szerepel. A kutatók régóta vitatkoznak arról, hogy e vizbe dobott bábu valamely régi germán, vagy szláv istenalak játékos maradványa, növényi démon, vagy allegorikus megszemélyesités. Ujabban az a felfogás került előtérbe, hogy a játéknak nincs mitologikus háttere, hanem a nagy pestisjárványok idején keletkezett mágikus cselekmény, s hogy a baba elpusztításával analógiás uton a pestist, a betegséget akarták legyőzni, megsemmisiteni. A játékforma azután alkalmassá vált arra is, hogy vele a tél, vagy a böjtidő legyőzését szemléletesen hozzák szinre. Természetesen a játék magvát képező cselekmény nemcsak a kora tavaszi időszakban jelentkezik, hiszen az ellenség képmásának megsemmisitése a rontó mágia legáltalánosabb formái közé tartozik. Mint egyéni cselekmény színjátszásnak nem tekinthető, csupán közösségi, szinjátékossá formált megnyilvánulásai. A Tábor körüli csehek ezt az éneket énekelték: Úszik a halál a vizén, Jön a nyár már, bizton hiszem. Már elvittük a telet, Hozzuk a nyárt, most lehet. Szent Márk gondolj ránk! Hozzál nekünk jőszerencsét, Búzát, árpát, hozzál lencsét.
