Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)

Forma és tartalom

kozási ágak képviselőiből is alakulhatnak időszaki társulatok, amelyek a kényszerű munkaszlinetben tartják előadásaikat és esetleg más helyiségekbe is ellátogathatnak és belépődijat is szedhetnek. (Pl.: a hires Laufen-i hajós szinjátékosok.) Ilyenek továbbá, az itáliai maggiők előadására szövetkező időszaki paraszti játékcsoportok, melyekről a következőkben szólunk. Következő kérdésünk a hol lesz. A szinjáték (és most ismét Hont Ferencet idézzük) törvényszerűen változó viszonylatokat érzékeltető és megelevenitő folyamat, mely körülhatárolt térben és időben valósul meg. Ezért a játékcselekményhez szintérre van szükség. A népi szinpad a néhány ezer évig tartó fejlődés alatt természetesen változatos formákat ölthetett. Mint állandó, a klasszikus ókortól napjainkig felfedezhető és nagyon jellegzetes formát emlitjük meg azt az előadásmódot, mikor a játék szereplői házról házra járva játsszák el a "darabot", tehát az előadás eljut külön-külön a közösség mindenegyes tagjának portájára, házába. Ugyancsak nyomon követhető az ókortól napjainkig a felvonulás os - kör menetes előadásforma. Lehet végül az előadás szinhelye az éghajlatnak és évszaknak megfelelően egy, a szabad ég alatt kijelölt tér, vagy bármely terem, amelyet ideiglenesen szinpadnak kijelölnek. (Házbelső, fogadó vagy koc

sma belseje, iskola, kultúrház stb.) Kik a játékok szereplői? És nézői? A hivatásos népi mulattatók kategóriájától eltekintve e két csoport általában ugyanahhoz a közösséghez tartozik. A szereplők a játék jellege szerint különböző nemhez és korcsoportokhoz tartozhatnak, de az előadások főszereplői (társadalmi és biológiai helyzetüknek megfelelően) igen gyakran a legények korosztályából kerülnek ki. Ok azok, akiknek legtöbb ideje van a játékok szervezéséhez, ők képviselik a közösség hajtóerejét. E legény társulatoknak sokhelyütt jogi és kultikus funkciói is vannak, amelyek a szinjátszáson belül is érvényre jutnak. Pl. a legények azok, akik a farsangi játékokban az elmúlt esztendő dőreségeit és vétkeit játékos formában előadják, ők szolgáltatják a macskazenét, ők jelennek meg a hivatlanok szerepében a lakodalomban. Más játékformákban a gyermekeknek vagy a lányoknak lehet kiemelkedő szerepe; a kiszehordás pl. és a tavasznak zöld ág formájában való behozatala a lányok "előadásában" kerül szinre. A következő kérdésünk a hogyan és mit lenne, tehát az előadások konvenciórendszere és cselekménye. Természetesen e kérdéseket a bevezetőben nem tárgyalhatjuk részletesen, hiszen olyan kérdésekről, mint a játékok fő cselekménytipusai a következő fejezetekben lesz szó. Itt csak néhány általános megállapítást tehetünk. A népi színjátszás kategóriáit keresve, az európai hivatásos színház és irodalmi dráma szokásos terminológiáját többnyire nem alkalmazhatjuk ugyanazon értelemben (pl. prózai és zenés szinpad, opera, balett, tragédia, komédia stb.). Az ének (zene) és a tánc a népi színjátszás elengedhetetlen alkat-eleme s még ott is, ahol nem énekelt, hanem elmondott,